Képei hét év alatt bejárták a fél világot
Mindössze hét év telt el azóta, hogy Mezősi Ágnes fényképezőgépet vett a kezébe. Túl egy súlyos agyvelőgyulladáson a művészetterápiát hívta segítségül: horgolt, kötött, ékszereket készített. Sok kreatív dologba belefogott, ám a fotózás volt az egyetlen tevékenység, amelyben meg tudta mutatni igazán magát. A legelső sorozat, amit készített, már minimalista stílusban látott napvilágot, ez azóta is az ő eszköze, célja minél kevesebb dologgal megmutatni, minél több mondanivalót. Jelenlegi tudását autodidakta módon szerezte, emlékezete szerint egyetlen fotózás témájú könyvet olvasott el, a többi ismeret internetes írások, Youtube-videók formájában jutott el hozzá. Véleménye szerint nem a gépen múlik, hogy jó fotó szülessen, így nem milliós eszközökkel dolgozik.
– A perspektívát igazítom, és a színeket. Erős színeket használok, szeretem a feketét és a fehéret is látni. Ennyi az egész utómunka – mondta a fotóművész.
Kedvenc témái a modern épületek. Az eddigi munkáinak 80 százaléka kiskunfélegyházi épületeket mutat meg. Nevetve mesélte el, hogy alig várta, hogy felépüljön a Móra-utcai Óvoda, hogy végre minden oldalról lefotózhassa.
– Embereket nem tudok fotózni. Nem erőltetem – mondta mosolyogva.
A londoni kiállításra betegsége kapcsán jutott el, majd New York következett. Egy amerikai-magyar pályázaton 10 magyar származású képzőművészt választottak ki, akik között ott volt ő, olyan ikonokkal egy színpadon, akikről addig csak olvasott, a képeiket nézegette és példaként tekintett rájuk. Nagyon furcsa és felemelő érzésnek írta le az akkor őt ért benyomást. Ezen az eseményen ismerkedett meg a New York-i Magyar Kulturális Intézet vezetőjével, aki végül elindította azon az úton, ami idén Hágába vezetett. Felkérték, hogy készítsen olyan fotókat helyi épületekről, amelyet a világhírű építész, Breuer Marcell tervezett. Ekkor kezdte megismerni a pécsi születésű, világhírű magyar építészt, formatervezőt, aki a Bauhaus mestere volt. A New York-i Breuer-épületek fotózása után – akkor már egy pályázatnak köszönhetően – először Franciaországban, később Svájcban, majd Hollandiában fotózott Breuer-alkotásokat, amelyeknek eredménye volt az idei hágai kiállítás.
A fotóművész nagy ismeretanyagra tett szert adott országok jogszabályaiból, törvényeiből, hiszen egy-egy épület fotózása előtt engedélyekre van szükség. Megtudta például, hogy amikor Franciaországba készül, akkor először részletesen be kell mutatnia magát, az önmarketingre szüksége van, hiszen így állnak vele könnyebben szóba. Megismerte a hollandokat, akik a legnyitottabbak és együttműködőbbek voltak mind közül és tapasztalatot szerzett az amerikaiakról, akik véleménye szerint furcsák és szeretik éreztetni, hogy talán némiképp mások felett állnak. Ez idő alatt a Breuer-projekt hozzánőtt, témájává vált, így a jövőben mindenképpen szeretné folytatni ezt a munkát. Mindezek mellett Ági kísérleti képeket is készít, ami azt jelenti, hogy régi archaikus eljárásokkal kísérletezik, egyelőre otthonra, de tervei között szerepel ezek kiállítása is.
Hatalmas utat tett meg művészként az elmúlt hét év alatt és rendkívüli eredmények születtek a munkái által. Mások, évtizedek kemény munkája után jutnak ilyen szintre, ami neki néhány év alatt sikerült.
– Amikor elfelejteném, akkor visszanézek, hogy honnan indultam, és most hol vagyok – mondta végezetül Mezősi Ágnes és hozzátette, hogy bár hatalmas munka áll az elmúlt hét év mögött, mégis, mivel belső késztetésből fakadó érzést elégít ki vele, boldogsággal tölti el a tevékenység.
Z. A.
