Vízkereszt napján
A liturgikus vízszentelést vízkereszt vigíliáján végezték a templomban. A legtöbb helyen a szentelt víz dézsákban, kádakban állt a sekrestyében vagy a templom arra alkalmas helyén. A hívek üvegekben és nagyobb edényekben is hordták haza. Meghintették vele a ház földjét, a gazdasági épületeket és a szoba belsejét, hogy a gonosz szellem ne ártson, és Isten áldása legyen a házon.
A szentelt víznek mágikus ereje, gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe volt. Az ezzel kapcsolatos hiedelmeket az egyház is erősítette. Az egyik legrégebbi hazai alkalmazást a 15. század elején jegyzeték fel: a pap a mise végén meglocsolta azoknak a szemét, akik fájlalták, és gyógyulásukért könyörögtek. Az 1499. évi boroszlói szertartáskönyv szerint a szenteltvíz használt a dögvész, a méreg, sőt a béka és a mérges férgek ellen is. Háromkirályok vizeként is emlegetik.
A szenteltvíz végigkísérte az emberi élet fontos eseményeit, megszentelték vele a gyermekágyas asszony ágyát, öntöttek belőle az újszülött fürdővízébe. A növénytermesztésben és állattartásban is fontos szerepe volt: behintették vele vetéskor a magot, elléskor a borjút, csikót, kikeléskor a kiskacsát, tyúkültetéskor a tyúkot.
A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés. A házszentelésre, vagy koledára már Mátyás idejéből van emlékünk és feltehetőleg a 19. század előtt országszerte liturgikus szokás volt.
Vízkeresztkor, de karácsonykor, újév és vízkereszt között szokás volt a háromkirályjárás. A bibliai napkeleti bölcseket megszemélyesítő alakoskodók köszöntő szokása, illetve dramatikus játéka. Gáspár, Menyhért, Boldizsár egyfelől az utasok, útonjárók, vándorok, zarándokok, másfelől pedig a vendégfogadósok patrónusa lett. Több évszázados epikus énekük középpontjában a napkeleti királyok Jézusnál tett látogatása áll, amely Máté evangéliumából ismert bibliai történet.
Forrás: Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások
