Élete volt a sport, de megtalálta az örömét így is Piró

Szeretek Csontos Piroskával beszélgetni. Az ő szemszögéből minden egyszerű és tiszta. Bármi történik is vele, soha nem fogadja negatívan. Elképesztő sportkarrier várt rá, aminek 2019-ben egy epilepsziás roham hirtelen véget vetett. Tatán edzőtáborozott éppen, amikor a rohamra sor került. Akkor még nem tudta, hogy mi váltotta ki, mint ahogy azt sem sejtette, hogy a betegség miatt abba kell hagynia az élsportot. Azt, ami a napjának javát évek óta kitöltötte. Azt, ami elhozta neki az emberek szeretetét, tiszteletét, figyelmét. Jó sportoló volt Piró: terhelhető, alázatos, erős, győzni akaró.

A tanulásban akadályozott Piroska 1994-ben született, már általános iskolás korában látszott, hogy ígéretes tehetség, tizenkétszeres magyar bajnok lett azokban az években, atlétikában. 2013-ban, a dél-koreai 10. Speciális Téli Olimpiai Világjátékokon hófutásban I. helyezést ért el. Első Európa-bajnoki címét 2014-ben, Hollandiában szerezte. 2015-ben, Ecuadorban, 200 méteren világcsúcsot ért el kategóriájában. 2016-ban, Rio de Janeiroban a Paralimpián 400 méteres síkfutásban, legjobb magyarként, 6. helyezett lett. 2017-ben, Prágában a 4x400 méteres váltó tagjaként fedett pályás világcsúcsot ért el. 2018-ban megyei Príma-díjat kapott.

A paralimpikon elmondta, hogy nehéz volt feldolgozni a tényt, hogy nem sportolhat többé, de más feladat várt rá. Egyetlen vigasza voltak imádott kutyái: Shasta és Luna, akiket családtagként szeret Piró. Önálló életre vágyott, ezért dolgozni kezdett, először hajón próbálkozott, szobalányként. Elmesélte, hogy két kutyája nélkül kellett volna helyt állnia idegen országokban, viszont a huskyk nélkül nem ment.

Olyan erős volt a hiányuk, hogy végül feladta a szobalány munkát és hazajött. Albérletbe költözött a kutyákkal és teljesen önellátó lett. Az önálló élethez viszont szükséges volt munkára, így jelenleg a városi kórházban takarítói feladatokat lát el. Kérdésemre elmondta, hogy nagyon szereti ezt a munkát, kedvesek vele a munkatársak és imádják őt a betegek is.

– Nem tudom, hogy mi lesz a sporttal – gondolkodik el. – Kontrollra járok félévente. Szednem kell a gyógyszereket. Nem tudom, hogy sportolhatok-e valaha. Most jó egy kis szünet, sok volt. Nincs feszültség, dolgozgatok, kutyázok.

Piró létrehozott a Facebookon egy oldalt Csontos Piró Paralimpikon néven, ahol a sporttal kapcsolatos képeit osztja meg.

– Azt vettem észre, hogy amíg sportoltam, jobban figyeltek rám. Nem szeretném, hogy elfelejtsenek – vallotta be Piroska.

Végezetül az álmairól kérdezem, ami nem más, mint egy ház nagy kerttel és sok-sok husky kutyával az udvarban. A legnehezebb fajta – mondja a kutyákról –, mindamellett bohócok és plüssmacik is egyben. Imádja őket.

Z. A.