Párbaj a félegyházi Restiben! (anekdóta a régi Félegyházáról)
Ulrich Antal, Kiskunfélegyháza egykori főjegyzője, a félegyházi vasúti étteremben ült egyszer, s csöndesen iddogált. Tudni kell pedig, hogy Ulrich Antal az iddogálásban rekordot tartott a Duna-Tisza közén.
Amint iddogált volna, egyszer csak egy szálas ember lépett be s talán amiatt való bosszúságában, hogy lekésett a vonatról, odaszólt a pincérnek:
– Főúr, három sert!
Ulrich felkapta a fejét s kíváncsian nézett a vállalkozó idegenre, aki ott mindjárt, egy ültő helyben felhajtotta mind a három kriglit.
De erre már a Ulrich is odakiáltott a főpincérnek:
– Főúr, négy sert!
Ám ugyanakkor az idegen is kiáltott:
– Főúr, öt sert!
Ulrich nagyot nézett, emberére akadt: Minek szaporítani a szót? A bajnoki torna délután négy órakor kezdődött. Este tízkor még ittak. Reggel szintén ittak, ki ki a maga asztalánál.
Másnap délben végül felállt Ulrich Antal s átment az idegen asztalához:
– Engedje meg uram, hogy tiszteletem jeléül bemutatkozzam…
Az idegen is bemutatkozott. Kiderült, hogy bácskai birtokos. Mivel pedig nemsokára indulnia kellett a vonatának, a mérkőzés folytatására Bácskába hívta meg magukhoz Ulrich Antalt. Ulrich kezet adott rá. S úgy is lett.
Valami két héttel ezután Gubodi Ottó dr. városi főorvos, Tóth Károly rendőrfőkapitány és az öreg Kún gyógyszerész kíséretében el is indult Ulrich a Bácskába. A búcsúzásnál megígérték, hogy a viadal eredményéről táviratban fogják értesíteni a félegyháziakat, s azzal elutaztak.
Félegyházán ezalatt szívszorongva lestek a táviratra, amely meg is jött ötödnapra, Gubodi aláírásával.
Ennyi volt benne:
„Ulrich most kért friss bort, friss bácskaikat”
