Titkok a levéltárból – Zsiványszótár

1775-ben Hajdúböszörményben egy négyfős tolvajbandát tartóztattak le. A főleg vásári alkalmakkor elkövetett lopásokból élő társaság tagjai a porkolábok előtt, illetve a kihallgatások, valamint a bírósági tárgyalások során sajátos szavakat használtak. Az üggyel foglalkozó bírónak feltűnt ez a titkos, úgynevezett zsivány-nyelv és elrendelte a bűnözők által alkalmazott szavaknak és azok jelentésének pontos lejegyzését.

Ezt a zsiványszótárt aztán 1782-ben tovább bővítették, mivel egy másik tolvajbanda elleni perben újabb kifejezésekre bukkantak. Ez a hajdúkerületi szójegyzék lett a legismertebb magyar tolvajnyelvi emlék. Az összegyűjtött szavak listájának hiteles másolatát később a Helytartótanács kinyomtatta, és megküldte a törvényhatóságoknak „okulásul”, a minél hatékonyabb bűnüldözés érdekében. A tolvajnyelv puszta használata ugyanis már eleve feltételezte az illető bűnösségét.

A települések a Helytartótanács leiratát és a mellékletként csatolt kétoldalas szójegyzéket bemásolták a körlevelek jegyzőkönyvébe, a Protocollum Currentaliumba. Így történt ez Félegyházán is, ahol az 1782-es jegyzőkönyvben olvasható a zsiványszótár. Ebből megtudható, hogy a tolvajok „nyalavi nyelven” saját foglalatosságukat és egyéb ténykedéseiket milyen kifejezésekkel illették. „Gyertyázni” annyit jelentett, mint vigyázni. A lopást „rajzolásnak”, a zsebtolvajlást „kútazásnak” nevezték, a „kút” szó alatt a zsebet értve. A bilincsre az „olvasó” szót, a lakatra az „ördögöt”, a hajdúra a „kutyát” használták. És mit volt érdemes lopni? „Gagyit”, vagyis aranyat; „levest”, vagyis ezüstöt, pénzt, valamint ruhaneműt, azaz „puczikát”; „lábravalót” (nadrágot), „felrántót” (csizmát), „feltévőt” (kalapot). Az eltulajdonítani való jószágoknak is megvolt a saját elnevezésük. A kacsát „rikkantónak”, a disznót „szuszogónak”, a pulykát „piáristának”, a tyúkot pedig „kaparónak” hívták. A zsiványok kisbírájának „kájzer” volt a neve, a rangsorban a második zsiványt „tiszttartónak” hívták. Az ellopott javak értékesítésében a „komnyik”, azaz az orgazda segített. A bűnözők – lebukásuk esetén – azonban könnyen találkozhattak a „rút emberrel”, vagyis a hóhérral.

Ónodi Márta