A dj pulttól az ingatlanértékesítésig

A világjárvány alatt a szórakoztatóiparban dolgozók gyakorlatilag lenullázódtak anyagilag. Munka nélkül maradt hangmérnökök, színpadi szakemberek, dj-k, rendezvényszervezők, előadóművészek álltak tanácstalanul már az első hullám közepén, akik nem tudták, hogyan tovább. Aztán nyáron látszott némi reménysugár, néhány kisebb rendezvényt engedélyeztek, a szórakozóhelyek, teraszok kinyitottak, az emberek újra mosolyogtak. A második hullám gyakorlatilag kivégezte a szektort és még mindig nem látjuk a végét. Sokan az érintettek közül más munka után néztek, de egy biztos volt: a csodában már nem lehet bízni.

Városunk szülöttével, az egykori Manhattan Club és a Globe Dance Hall rezidensével, Basics Zolival (DJ Basics) beszélgettünk járványról, múltról, a szórakoztatás lényegéről, az ipar jövőjéről. Zoli évek óta Budapesten él, ma már sok fővárosi és országosan elismert vidéki klubban táncoltatja a közönséget. Sikerrel. Azaz, táncoltatná. A pandémia ugyanis ingatlanértékesítőt faragott belőle.

– Mesélj kérlek a kezdetekről. Mikor érezted, hogy ez lesz a te utad? Kitől tanultál? Mire vagy a legbüszkébb? Mi az irányvonalad dj-ként, mit szeretnél átadni, közvetíteni az embereknek?

– Talán 12-13 éves lehettem, amikor apum Pioneer CT506-os magnójával zenéket kezdtem rögzíteni kazettára, majd 1 év múlva már én csináltam a Batthyány Lajos Általános Iskolában a sulibulit. Akkoriban egyébként rengeteg rádiót hallgattam, akár késő estébe nyúlóan. Volt egy Radio Bridge nevű állomás, ahol szombat este Dan von Schulz mixműsorán szocializálódtam, akit közvetlenül Tommyboy: House Matic című adása követett akkoriban. Ezek roppant inspirálóak voltak számomra. Nyáron mesélték azt műsorban, hogy este mekkora buli lesz Siófokon, az egyik kultikus szórakozóhelyen. Nem mondom, hogy elhittem, hogy valaha is eljuthatok eddig, de idén 8. szezonomat kezdem például Siófok talán legszínvonalasabb és legkedveltebb szórakozóhelyén. Nehéz szavakba önteni, hogy ez mit jelent nekem, de azzal tisztában vagyok, hogy sokan szeretnek. Nyilván vannak, akik nem, de az is csak azt igazolja, hogy valamit jól csinálok. Ha a kezdeti segítőket kell megemlítenem, akkor Fejes Sándor és Mészáros Zoltán jutnak eszembe, akik akkoriban szórakozóhelyeket üzemeltettek Kiskunfélegyházán. Tulajdonképpen engem senki nem tanított, de sok ember hatott rám. Talán 18-19 éves lehettem, amikor először láttam és hallottam Bárány Attilát a Balaton-parton játszani és tudtam, hogy az az energia, ami belőle árad, csak nagyon kevés dj-ben van meg. Ilyen akartam lenni! Sokat köszönhetek neki és az azután vele kialakított jó kapcsolatnak is, hiszen közvetve ő mozdított el a főváros irányába. Hozzáteszem: azért nagyon hosszú volt az út a budapesti top klubokig. (Tesla, Ötkert, Hellobaby, Kraft, Brklyn) Az ország különböző pontjain fordultam meg több szezonon át, vagy visszajáró dj-ként. Hiszem, hogy ennek a „mesterségnek” 50 vagy 500 év múlva is ugyanarról kell szólnia: a szórakoztatásról, a zene szeretetéről, az igényes darabokról, a folyamatos fejlődésről. Ez a hitvallásom, ezt próbálom a közönségnek is átadni.

– Hol vagy otthon? Kiskunfélegyházán vagy Budapesten? Mit jelent neked ennyi év után Félegyháza és mit jelent most Budapest?

– Nézd, ez nehéz kérdés. Minden ember más és nem biztos, hogy egyformán értelmezik. Ha azt válaszolom, hogy Budapesten megtaláltam a számításom, jól érzem magam és vannak barátaim, nagyszerű kollégákat kaptam, imádom a kerületet, ahol élek, hogy a tőlem 2 perc sétára található kis pékségben – amit egy szimpatikus házaspár álmodott meg – úgy köszöntenek és örülnek nekem, mintha egy kis faluban élnénk kis közösségben, hogy ez egy csodás város, hogy kiismertem, akkor ez lehet valakinek nagyképűnek vagy akár hihetetlennek, meseszerűnek is tűnhet. Pedig tényleg így van. Ugyanakkor Kiskunfélegyházán vannak a gyökereim, rengeteg emlékem, kb. 10 év szórakoztatás helyi szinten, a rádiós múlt, na és persze a legfontosabbak, a szüleim. Emlékszem, amikor 18 évesen vonatoztam fel a Nyugati pályaudvarra, mentem lemezboltba, nagyon nem tetszett, amit tapasztaltam a fővárosból, el sem tudtam képzelni, hogy én valaha majd itt napi szinten autóval közlekedek. Hozzáteszem ez a része a városnak, ami a mai napig nem sorolható a kedvenc városrészeim közé, de egy félegyházi első benyomása abból a szögből érkezik fiatalon.

– Az első hullám alatt már gondoltál rá, hogy ebből komolyabb probléma lehet a munkád szempontjából? Ha nincs a pandémia, eszedbe jut valaha, hogy mást is csinálj? Miért pont az ingatlanpiac? Hogyan látod a saját és a szórakoztatóipar jövőjét? Ha visszaáll a rend, láthatunk téged mindkét munkakörben?

– Én egy nagyon pozitív életszemléletű fiatalember vagyok, de az első hullám első napjaiban megijedtem, sok negatívummal találkoztam az emberek által. Felmértem magamban, hogy be tudok-e rendezkedni valami visszafogott életmódra. Úgy éreztem, jót is tett: kicsit elgondolkodtam, tervezgettem, de szinte biztos voltam benne, hogy jó lesz minden, ki kell tartani és újra dolgozni fogok. Így is lett, beindult júniusban minden, konkrétan nem álltam meg, minden apró kis háttérzenés munkát elvállaltam, de dübörgött a siófoki szezonunk, 1-2 budapesti munka, rengeteg esküvő.

A nyár elején jött egy lehetőség, hogy az ingatlanhálózat, ami egyébként kecskeméti kötődésű, Kiskunfélegyházán is rendelkezik irodával, hamarosan Budapestre is nyit és lehetőségem lenne csatlakozni hozzájuk. Régebben is vonzott ez a világ, szeretem a lakásokat, házakat, kedvelem a szépet, de ami ennél fontosabb, imádok emberekkel foglalkozni, így adott volt minden. Meghallgattam mivel járna ez az életemben, de nem volt jó még az időzítés, úgy döntöttem, ennek sokkal eltökéltebben kell hozzáfogni, én pedig pont egy nagyon erős nyár előtt álltam. Úgy döntöttem, az idei év januárjában fogom elkezdeni, amit a második hullám írt felül, így még tavaly ősszel belevágtam az új munkába. Számomra egy teljesen új életforma fogadott: új rendszer, új dolgok egy nagyon nehéz világban, de megbirkózom vele, mára már kezdem nagyon megkedvelni. Azt mondják, ha lesz mögöttem 5 év tapasztalat, akkor hívhatom majd magam joggal ingatlanértékesítőnek. Szóval kérdezz 5 év múlva, kérlek! Mindezektől függetlenül, alig várom, hogy újra zenélhessek és lássam az embereken a boldogságot, hiszen nagyon nagy szüksége lesz erre mindenkinek. Ez az iparág szerintem meg fog újulni, kicsit letisztul, sajnos sok hely bezárni kényszerül, a fesztiválokon sem az lesz a lényeg, hogy még nagyobb ledfal kerüljön a nagyszínpadra, mint tavaly, sokkal inkább az, hogy legyen zene, társaság és hogy örüljünk az életnek!

– Sok interjúalany számolt már be nekem pozitív dolgokról, amit a járvány alatt tapasztalt. Mi az, amit neked tanított ez a helyzet?

– Én évek óta nem nézem jó szemmel, ami körülöttünk folyik: nagyon mohók lettünk, többet, nagyobbat és szebbet akarunk, közben pedig a lényeg elveszik. Majd most újra megtaláljuk. Csak így lesz értelme. Pedig a Follow The Flow már jóval a világjárvány előtt megírta: „A legszebb pillanatok vannak ingyen”.

Z. A.