Nincs farsang fánk nélkül
Fotók: Patyi Zoltán – ArtZone Photography
– Szinte az egész magyar nyelvterületen általánosan ismert a fánk, amit az északi magyar falvakban pampuskának neveznek. Alapanyaga: finomliszt, élesztő, cukor, tej és tojás. Forró zsírban kisütik, porcukorral meghintik, esetleg lekvárt tesznek a közepére. A farsangi étkezésben fontos szerepet töltött be, a paraszti és a polgári háztartások második fogásaként elmaradhatatlan volt farsangvasárnap és húshagyókedden – emlékeztetett a farsangi időszak kedvelt édességének széleskörű elterjedtségére Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatója. Tőle tudjuk, hogy a fánkhoz babonás elképzelések is kapcsolódtak.
– Az első fánkot eltették, megszárították és porrá törték. Ha egy állat megbetegedett, a takarmányba keverték a Bácskában. A szerémségi falvakban úgy vélték, ha fánkot sütnek, a vihar nem viszi el a háztetőt. A lányok szerelmi praktikáiban is szerepet kapott. A sikeres elkészítése (szalagos) elismerést garantált az eladó lánynak. Zsigmond Kondrád írása is tanúskodik arról, hogy Félegyházán „minden valamire való háznál” készítettek farsangi fánkot. Másik gyűjtésből pedig az is kiderül, hogy a megmaradt fánkokat felfűzték és feltették a padlásra – tudtuk meg az igazgatótól.
A fánksütés napjainkban reneszánszát éli, és egyre több háziasszony, nő, lány szeretné megtanulni az ízletes kelttészta készítését. A szerencsésebbek találnak még családtagot, akitől elsajátíthatják a fortélyokat, de az interneten is fellelhető számos videó a műveletről.
Katonáné Rozmán Dóra gátéri élelmezésvezető családjában nagy hagyománya van a fánksütésnek, ő anyai nagymamájától tanulta meg. Fánktalálkozókat szerveztek hosszú éveken keresztül, amelyen a család nőtagjai vettek csak részt. Kecskemétről, Gátérról, Kiskunfélegyházáról érkeztek a rokonok a kétnapos eseményre, ami alatt dagasztottak, sütöttek, kártyáztak, beszélgettek, problémákat oldottak meg. A nagymama halála után az anya és az unoka is követte a hagyományt. Később már nem kétnapos volt, és férfiak is részt vettek rajta, de változatlanul megszervezték. Dórának fiai születtek, akik közül a kisebbik, Barnabás, bevonható a fánksütésbe. Ő nagyon szívesen sürög-forog a konyhában, a fánktésztát pedig – ahogy kell –, fakanállal segíti dagasztani édesanyjának.
Az óvoda, ahol Dóra dolgozik, idén is felveszi farsang idején a programjai közé a fánksütést, így a gátéri óvodások elég ízelítőt kapnak ebből a hagyományból. Fontosnak tartják a tudás továbbadását, hiszen faluhelyen ebben nevelkedtek ők, és így nevelik gyermekeiket is. Azt látja, hogy egyre többen fordulnak a hagyományos ételek felé és ilyen jellegű internetes csoportokban cserélnek tapasztalatot. Azt reméli, hogy a fiai is fontosnak tartják majd általa ezt a szép hagyományt.
Gulyás Réka, a Móra Ferenc Művelődési Központ munkatársa is szívesen süt fánkot. – Ami engem illet, én a mamámtól tanultam. A szüleimtől azt a szemléletet kaptam, hogy fontos a családi hagyományokat őrizni.
Ezek a szokások, rituálék határozzák meg az identitásunkat, emlékeztetnek az őseinkre, és egyben hídként szolgálnak a nagyszülők és a család többi tagja felé. Mi a testvéreimmel és kereszttestvéreimmel kifejezetten törekszünk eltanulni és továbbvinni ezeket a hagyományokat, ami nőként többek között a családi receptekben jelenik meg – avatott be Réka.
Nagymamája, Gulyás Lászlóné – akit épp láthatunk sütés közben – az édesanyjától tanulta meg a fánkkészítést lépésről lépésre, már 12-13 éves korában. Akkoriban fakanállal dagasztották a tésztát, nem géppel.
Meséli: miután először elkészítette a fánkot, alig várta, hogy újra sort kerítsenek rá. Mindig kérdezte az édesanyját, hogy mikor csinálnak legközelebb. A férjével 56 éve házasok, azóta süt fánkot minden farsangkor, tovább folytatva az édesanyjától tanult hagyományt. Szívesen készíti a farsangi fánk időtakarékosabb változatát is, az úgynevezett lábatlan tyúkot.
Zakar Anita
