Zöld oldal – Városi fáink téli gondozása – metszések
Borítókép: Nagy burkolatba ültetett ernyős formájú alakfák az Ótemplom mellett
Nem gondolunk bele, de földünk leghosszabb életű élőlényei a fák. Számos 5000 éves fáról is tudunk, de Európa-szerte sem ismeretlen néhány 1000 évet megélt tölgyfa. A fa a növényvilág hatalmas vívmánya: tulajdonképpen a földi élethez nélkülözhetetlen oxigéngyár. Élőlény, de egyben élőhely is, hiszen megszámlálhatatlanul sok állat és növény, és persze az ember élete függ tőle. A fák – a többi élőlénnyel szembeni – sikerességüket alapvetően szilárdságuknak és hosszú életüknek köszönhetik. Természetes élőhelyükön – ahol színes és vegyes növénytársulásokba, életközösségekbe csoportosulnak – küzdenek, fejlődnek, növekednek, sérülnek, károsodnak, élnek, túlélnek és elpusztulnak. A természetben, annak határozott irányú fejlődése (a szukcesszió) – azaz a leggazdaságosabb életvitel kialakulása – érdekében a fák facsoportokká, majd erdővé szerveződnek. Ez nyújtja számukra a legkedvezőbb feltételeket.
Rá kell ébrednünk, hogy a városokban egyre kisebb helyre szoruló, a város közepén életüket tengető egyes fák milyen hatalmas teljesítményt nyújtanak. A fák látható föld feletti része, a korona, és a nem látható földalatti része, a gyökérzet, szoros kapcsolatban működik együtt. Ha kevés a gyökér, akkor a fa nem tud nagy koronát nevelni, ha azonban lombozatot jelentős mértékben csökkentjük, akkor a gyökérzet egy része is elhal. Többek között a fák gyökérzetének vékony hajszálgyökerei végén találhatók azok az „agysejtek”, amelyek informálják a fát a környezet állapotáról. Ezekből az információkból születik a „döntés” a további fejlődésről. Tehát a fakorona metszésével a gyökérzetre is hatunk.
A természetben nincs metszés, hacsak egy-egy nagyobb vihar durván meg nem tépázza a koronát, ami ugye az erdőben, arányaiban ritkább, mivel ott a fák egymást védik, tartják. Gyakrabban tapasztaljuk, hogy az öregedő, vagy besűrűsödött fakoronáról egy-egy erősebb szél ágakat tör le. Ez azonban szabad szemmel szinte alig észrevehető. Elmondható tehát, hogy a fák a természetben együtt élnek kisebb-nagyobb koronasérülésekkel. A metszés azonban az ember által kigondolt cél érdekében végzett koronaalakítás. Ráadásul azt is észre kell vennünk, hogy ha egyszer metszéssel hozzányúlunk egy fához, a későbbiekben, kisebb-nagyobb mértékben, mindig szükség lesz további metszésre. Ennek oka, hogy a sebzés helyén – főleg idősebb fák esetében – több alvórügyből indul meg a továbbfejlődés, új hajtásképződés, és itt a korona mindig deformálódik.
A gyümölcsfákat a gazdagabb termés érdekében, a fiatal facsemetéket pedig az életben maradásért metsszük, de vajon miért kell a korosabb városi fák koronájához hozzányúlni?
Talán a legdrasztikusabb a légvezetékek alatti biztonsági távolság szabaddá tétele miatt végzett csonkolás. Erre a metszésre nyugodtan használhatjuk ezt a szót, valóban kellemetlen operáció. Azonban azt is tudnunk kell, hogy légvezeték alá ültetni magasabbra növő fát: mindig felelőtlenség a későbbi generációk felé. A vezeték alatti fák a sűrű telepítés, a gyalogos és a gépjármű-közlekedés miatt már egyébként is torzzá nőtt, itt-ott metszegetett fák, tehát koronájuk gyakran alaktalan, szabálytalan, nem igazán mutatós. Ebből szép, csinos kis koronát alakítani a vezeték alatt: művészet. Ezt képtelenség a nagyüzemben végzett vezetékbiztonsági metszésektől elvárni. Az utólagos csinosítgatás viszont már nagyon körülményes, leginkább pedig alig eredményes. Ezért fontos, hogy a telek előtti légvezeték alá került fákat rendszeresen, finom kis metszésekkel tartsuk a légvezeték alatt néhány méterrel, hogy elkerüljük a nagy belenyúlást: a közmű üzemeltetője által végzett csúnya csonkolást.
Fakorona alakítása többéves metszéssel
Aztán gyakran szükséges metszeni a fákat a szűk hely, a fényhiány okozta bekopaszodás, megnyúlt, megritkult, alaktalan, legyengült koronaállapot, esetleg kedvezőtlen gyökérhelyzet miatt. Itt többnyire egy erőteljes vázágakra történő metszéssel indul a folyamat, amit néhány év múlva követ a metszés közelében seprűsen megjelenő hajtások ritkítása, az úgynevezett hajtásválogatás, ami már az új korona formálását célozza. Erre mindaddig szükség van, amíg a koronát a nagy koronaágak keresztben levágásával csökkentjük. Ilyen metszések történtek 3 éve a Kossuth utca platánfáin, amelyek további koronametszését az idén tervezzük.
A harmadik nagy csoport az úgynevezett alakfák metszése. Ilyenek például az Ótemplom mellett két éve telepített, a faiskolában ernyős koronaalak formára indított két platánfasor fái. Ezeket a fákat a faiskolában már több éven keresztül rendszeresen visszametszették, hogy a korona laposan maradjon. A jelenlegi feladat az, hogy a lapos koronát most már szélesítsük, azaz a megfelelő állású hajtásokat meghagyva, a többit kimetszve ritkítsuk a koronát. Az idei évben várhatóan ezeket a munkákat is elvégezzük.
Összefoglalva elmondható, hogy a metszést a fa bár elviseli, természeténél fogva nem igényli. Az ember számára is vagy a kényszer szülte, vagy egy speciális cél elérése miatti tevékenység, amely eléggé idő és költségigényes munka is. A metszés okozta látvány nem szép, nem is természetes, de a jövő érdekében ebben a művi városi környezetben mégis szükségessé válhat a fák látványának, egészségének megtartása érdekében. Tudnunk kell, hogy az első metszést követően idővel továbbiakra is szükség lesz. A fa több év alatt nőheti ki – gondozással – a visszametszést. Akkor viszont környezetének meghatározóan szép és hasznos eleme lehet.
A díszfák metszéséről – nem véletlenül – alig található szakirodalom. A fák életét, természetes körülményeik, és a település ökológiáját mindig tanulva, folyamatosan megismerve, egyenként kell megoldást találni: a megszerzett ismeretek és gyakorlat alapján. Ha figyelünk és tanulunk, akkor idővel megtapasztaljuk, hogy a fák is partnereink ebben.
Nagy Ágnes
városi főkertész
