Arcok a piacról
– Háziasszonyok és a böllérek az ügyfeleim – kezdte Veres Balog István (68) a beszélgetést. – Megfordul a kezeim között mindenféle vágóeszköz.
Honnan származott az ötlet, hogy márpedig kiskésekkel kellene foglalatoskodni?
– Gyerekkoromban dolgozott a városközpontban egy köszörűs, hol a piac bejáratánál, hol annál zöld bódés wc-nél, amire már csak kevesen emlékeznek. Szikrát szórt a kedves öregember szerszáma, hajtotta a gépet egész nap, és a keresetéből tisztességgel felnevelte a családját. Az ötlet innen származott, gyerekkoromból. Mint tanult szerszámkészítő, kicsit viszolyogva kerülgettem a furcsa helyzetet, de mivel a munka nem szégyen, belevágtam.
Mikor történt ez?
– Öt évvel ezelőtt. Nyugdíj mellett vállalkozó lettem, mert a „borzasztóan nagy” nyugdíj messze van attól, hogy tisztességes megélhetést nyújtson. Először Baján kezdtem, majd amikor meglátogattam a lányomékat itt, Félegyházán, akkor eldöntöttem, hogy itt is megpróbálom, hiszen félegyházi volnék. A zöld nyilvános-vécé már nincs meg, de a piac sarka rendelkezésemre áll.
Változott-e öt év alatt a vásárlókör vagy a vásárlói szokás?
– Kések, ollók, egyéb háztartási vágóeszközök mindig voltak, és lesznek is. Metszőolló is megfordul nálam minden évszakban. Egyedül a disznóvágás szezonja tér el az év többi részétől, amikor a létező összes kést elhozzák, még a húsdarálóból is. Ez egy tradicionális szakma. Rájöttek az emberek, hogy nemcsak a régi késeket kell megélezni, hanem a vadonatújakkal is megkeresnek, mert használhatatlanok, különösen az a recés nem jó semmire, ami inkább fűrész, mint kés. Gyakori vendégeim a körömollók is.
A gyerekkori emlékekhez képest milyen a mai város?
Másszemmel látom Baját és Félegyházát. A Sugovica, a Duna, a Szentháromság tér jelképezi az előbbit, míg Félegyháza számomra egyet jelent a gyerekkorral. Régi osztálytársakkal, barátokkal és ismerősökkel. Azóta nekem is van saját családom, 1 fiú, 1 lány és 4 unoka, de örömmel ülök fel a vonatra, és visszatérek ide köszörülni, ahol minden utca és minden épület egy-egy emlék.
tli
