Zöld oldal – Városi fáink téli gondozása 2. – faápolás
Általánosan elmondható, hogy az idős fák koronája inkább szélességében, mint magasságában nő. Minden fafajnak van saját, szabad térállásban jól megkülönböztethető koronaformája, alkata, szerkezete, úgynevezett habitusa. A vázágak, a gallyak, vesszők elhelyezkedése, elágazásmódja, sűrűsége fajra jellemző tulajdonságok. Sűrű koronájú fa ritkítása indokolt lehet, de a kifejezetten kevés elágazást, vastag vesszőket nevelők – mint pl. a szivarfa, dió, az ecetfa – metszését kerülni kell. Az európai platán például többnyire álsudaras (nincs középen, a törzs folytatásában felfelé törő egyenes sudár, koronatartó vázág). Terebélyes, lehajló alsó ágaival, laza, idős korára kissé „kócos” koronát nevel.
Középkorú platán koronája szabad térállásban
Fasorba, facsoportba, vagy épülethez beszorítva azonban egyik fa sem tudja kinevelni természetes habitusú koronáját. Az alsóbb, szélesedő ágak visszaszorulnak, a zárt koronabelsőben a lomb megritkul, a fa pedig törekszik felfelé: ki a szűkösségből, árnyékból a szabad tér, a fény felé. Előbb-utóbb szükségessé válik a koronaalakító, ifjító, ápoló metszése. Ezt időben meglátva, a munkákat megkezdve, több év alatt úgy visszavehető a fa koronája, hogy meg tudja tarja eredeti habitusát.
Az ilyen metszésnek vannak alapszabályai: A lombozatnak legfeljebb 30 százaléka távolítható el úgy, hogy a magasságából is legfeljebb 10-15 százalékot veszíthet a fa. A besűrűsödött koronát a közvetlen koronanyak fölötti, legkevesebb fényhez jutó koronabelsőben erőteljesen, a külső részen kevesebb ritkítással kell egyenletesen lazábbá, levegősebbé tenni. Jellemzően a lefelé növő hajtásokat kell eltávolítani. A metszést mindig elágazásnál kell végezni, a levágandó részt tőből kell eltávolítani.
Faápolás a lombozat ritkításával: metszés előtt és után
A vágáshely körül számos alvórügy kihajt, ezekből a vízhajtásokból 2-3 éven belül a lefelé, vagy oldalra növő vesszőket el kell távolítani úgy, hogy néhány felfelé növő erőteljesebb, kedvező irányú vessző maradjon meg. A megmaradó, válogatott hajtásokat is fele-harmadára, külső állású rügyre vissza kell metszeni. Jól metszett fa nem hoz sok vízhajtást, mutatva, hogy a lombkorona és a gyökérzet egyensúlya kis mértékben borult fel. Az egyensúly 4-5 év alatt, rendszeresen végzett metszésekkel helyreáll, amit a csökkenő vízhajtásképződés is mutat. Jellemzően nyugalmi időben metszünk, és a nyár folyamán végezzük a hajtások válogatását.
Nem minden fa tűri a metszést. Vannak kitűnő regenerálódó képességgel bíró fajok (akác, zöld juhar), mások jól tűrik az ifjítást (hárs, platán, ostorfa), de pl. a gesztenyén, dión, kőrisen ejtett seb kevéssé jól gyógyul. Erősebb ágak lemetszésekor ügyelni kell rá, hogy a tartóágon a levágott ágból éppen csak annyi ferde metszlapú csonkot hagyjunk. hogy annak szélein a seb lezárását biztosító hegszövet növekedésnek indulhasson. A metszés nélkül is szépen fejlődő fákat – mint pl. a liliomfa, a nyír, a gyertyán, tölgy, bükk – ne metsszük, a visszavágással hiányos lesz a koronájuk. Az ültetéskori rossz fafaj- és fajtaválasztás hibáját azonban a legszakszerűbb metszés sem javíthatja ki. Az ilyen fák későbbi helyben tartása nagy szakértelmet, sok időt és nem kevés pénzt igényel.
A fák ápolása természetesen nem csak metszésből áll. Az eredeti élőhelyéről, azaz a legkülönbözőbb élőlények közösségéből, természetes életközegéből kiragadott egyes fa többnyire már igényli az ember gondoskodását. A rossz állapotú, elhanyagolt városi fa „gazdájáról állít ki bizonyítványt”.
A szép városi fák érdekében sokféle ápolási munka összehangolása szükséges. A teljesség igénye nélkül néhány közülük.
El kell látni, sőt, ha lehet, el kell kerülni a legkülönbözőbb törzs- és kéregsérüléseket. Gyakran az ágsérülések – hasadások, metszések – nyomán kialakuló odúkat kezelni kell és odafigyelni, hogy mindinkább kerüljük el ezek kialakulásának lehetőségét. A villás és egyéb hasadásveszélyes helyzeteket metszéssel és biztosítókötések felhelyezésével meg kell szüntetni. A gombás fertőzés rejtett bomba, figyelni kell rá és megszüntetni. A fa metszése során keletkező nyesedéket célszerű aprítani és az aprítékot a környező zöldfelületekre érdemes a többi itt keletkezett zöld anyaggal (pl. fűnyesedék) visszahelyezni. A városi fák többnyire elég kedvezőtlen termőhelyi körülmények között élnek, leginkább talán a túlzottan leburkolt és tápanyagban rendkívül szegény talaj tekintetében.
Gyümölcsösökben, arborétumokban, nagy parkokban már régóta része a faápolásnak a lombkorona alá, a törzs köré felhalmozott komposzt, vagy helyben komposztálódó zöld anyag elhelyezése, mint a talajéltetés kiváló városi módszere.
Félegyházán sok értékes fa van az udvarokon és közterületeken. Érdekükben érdemes tehát próbálkozni az átgondolt, szakszerű ápolásukkal, megtanulni a most talán némileg újszerű, de minden bizonnyal érdekes és eredményes technikákat.
Gyönyörű középkorú ezüsthárs a Zeneiskola előtt
Mindannyiunk buzdításául, szép például álljon itt a város egyik nagyon szép hársfája, üzenve, hogy városi fáink meghálálják a gondoskodást.
Nagy Ágnes
városi főkertész
