63 kilométer születésnapi ajándékként
Szinte adódik a kérdés, hogy hogyan lehet mindezt ilyen kisimult idegekkel véghezvinni? A válasz nagyon egyszerű és bárki számára elérhető: a testmozgás. Icu kerékpározni kezdett. Persze eddig is gyakran választotta a közlekedés eme formáját, de mondjuk 63 kilométert életében nem sokszor teljesített egyhuzamban, két keréken. Eddig.
– Gyermekkorom óta fontos volt számomra a mozgás – emlékszik vissza. – Tanyán laktunk, a faluhoz 2 km-re. Az iskolába 7. osztályos koromig gyalog tettem meg ezt a távolságot naponta, oda-vissza. Szerettem a testnevelés órákat, különösen a magasugrást és sokak rémálma, a szekrényugrás is a kedvencem volt. Később a gimnáziumban a kosárlabda és a szertorna is magával ragadott. A hatodik osztály befejezése után nyári szünetben tanultam meg biciklizni és akkor kaptam egy használt, de apukám és a munkatársa által szinte újszerűre felújított kerékpárt. Nagyon büszke voltam rá és óvatosan közlekedtem vele. Szüleim féltettek az úton, bár akkor még hírül sem volt ilyen forgalmas a csongrádi út. Középiskolába, majd később dolgozni is bicajjal jártam be a faluba, tovább vonattal vagy busszal, majd délután vissza.
A biciklizés továbbra is a kedvenc időtöltésem egyike (másik a citerázás) volt. Kb. 40 éves lehettem, amikor kedvtelésből elmerészkedtem nagyobb távokra is. Olyannyira, hogy végül hobbi lett belőle. 2019-ben születésnapomra Zsoltitól, a fiamtól egy szép fehér kerékpárt kaptam ajándékba, ami hozzáteszem, nélkülözi a versenykerékpárok ismérveit, olyan egyszerű „boltbajárós”. Nekem tökéletesen megfelel, azóta azzal rovom a kilométereket. Az elmúlt év áprilisában elhatároztam, hogy ezer kilométert szeretnék gyűjteni év végéig, de túlteljesítettem a tervet és a kitűzött cél már két hónap alatt megvalósult. Szükségem volt újratervezésre, így az új célom 2020-ban háromezer kilométer lett.
Rádi Józsefné úticéljai változatosak: Tömörkény, Csongrád, Csanytelek, Pusztaszer, Felgyő, Pálmonostora, nagyon szeret a Tisza gáton kerekezni. Azt mondja, megnyugtatja a víz látványa, volt már olyan, hogy a Tisza-parton uzsonnázott egy-egy túra alkalmával. A tavalyi év legemlékezetesebb kirándulása a születésnapján volt. Augusztusban betöltötte a 63. életévét és 63 kilométer volt az ünnepi ajándék saját magának. Büszke volt a teljesítményére, jó érzéssel töltötte el, hogy sikerült megcsinálni.
Icu elárulta, hogy elképesztő pozitív változásokat tapasztalt magán, amikor rendszeressé vált életében a kerekezés. Energikusabb lett, izmai erősödtek, jótékonyan hatott a hangulatára, segíti a koncentrációban, az alvásban és nem utolsósorban a kalóriaégetés is jelentős.
– Úgy érzem, hasznosan töltöm a szabadidőmet, mindemellett kihívásokat állítok magamnak, amit teljesítek is. Nem azért bicajozok, hogy versenyeket nyerjek, hanem hogy felfrissüljek, erős legyek, szabadnak érezzem magam és megtaláljam a belső békémet. Jártomban-keltemben találkoztam nyuszikkal, kutyusokkal, láttam őzikéket, gólyákat, lovakat. Hallgattam, ahogy dalolnak a madarak, éreztem az eső utáni vetésillatú, friss levegőt, csodáltam a természet ébredését és jelen voltam, amikor festegette az ősz a fákat – meséli.
Közeljövőbeli vágya, hogy alakítson egy kerékpáros klubot, ahol közös túrákat szervezhetnek, tapasztalatot gyűjthetnek és cserélhetnek. Fontos számára, hogy a példáján keresztül más is ráeszméljen, hogy mennyire fontos az életünkben a rendszeres mozgás beiktatása. Amikor pedig az idei év céljairól kérdeztem, elárulta, hogy emelte a tétet: 2021-ben 3500 kilométer a megcélzott össztáv. Reméli, hogy az év végén újból beszámolhat arról, hogy sikerült.
Z. A.
