150 éve született Móra István

1864. október 24-én, Kiskunfélegyházán született, - az egykori Széles - ma Deák Ferenc utcában. Szülei papnak szánták, a gimnáziumi négy év után a kecskeméti piaristákhoz került, ahol az ingyenes férőhelyért és ellátásért ,,kredenciális" azaz ,,szolgadeák" lett. Két év múlva ott hagyta Kecskemétet és beiratkozott szülővárosa Tanítóképzőjébe, ahol jeles eredménnyel népiskolai tanítói oklevelet szerzett.

Tanított Jászkarajenőn, Mindszenten, Horgoson, a Zenta melletti Keviben. 1895-ben felhívták Budapestre, előbb a Rökk szilárd utcai, majd a Lajos utcai polgári iskolához került, utóbbinál kiváló érdemei elismeréséül a címzetes igazgatói címet is megkapta. A miniszter 1898-ban feljogosította a magyar nyelv és irodalom tanítására a polgári iskolákban.

22 éves korában, 1886-ban jelent meg az első verse a Félegyházi Hírlapban, Egyedül címmel. 1887-től a Szegedi Naplóban is publikált, 1892-től tagja lett a Dugonics Társaságnak, ahol verseivel, prózáival szerepelt a felolvasó üléseken (1903: Móra Ferenc első közös szereplése bátyjával). A millennium évében Félegyháza népének ő szavalta el ,,A mai napra" című költeményét. ,,Szent földnek" nevezte azt a földet, ahol Petőfi élt.

A kiskunfélegyházi Tanítóképző új iskolaépületének avatásán, 1904-ben, mint az intézet öregdiákja, elszavalta saját alkalmi ódáját, melynek címe: Könyörgés. ,,Nevedben, kik innen szárnyukra kelendők Adj a tanítóknak, Uram! Jobb jövendőt!" Rendszeresen részt vett a különböző kiskunfélegyházi rendezvényeken, így öccse Móra Ferenc díszpolgárrá avató ünnepségén is, ahol beszédet mondott a Gárdonyi Társaság nevében.

Budapestre költözése után hosszú évekig volt a Magyarország című napilap vasárnapi tárcaírója. Hazaemlékezések címmel folytatásokban írta meg gyermekkori visszaemlékezéseit a Félegyházi Közlöny számára (1930. április 30-ig ). A Móra Ferenc Társaság alakuló díszközgyűlésén ,,Feri öcsém ifjúsága" címmel tartotta székfoglaló előadását. Ez alkalomból a Társaság tiszteletbeli tagjává választották.

Fontosabb művei: Földszint (versek, 1894), Ünnepnapok (versek, 1895), Atyámfiai (elbeszélések, 1898), Jeles napok (folklór tanulmány, 1913), Föld és mag (elbeszélések Bori Imre szerkesztésében, 1971), Hazaemlékezések (reprint kiadás Péter László szerkesztésében, 1979).

Benedek Elek így nyilatkozott Móra Istvánról: ,,Olvassuk újra meg újra nagy lelki gyönyörűséggel ennek a szegényes sorsával megelégedett poéta tanítónak Aranyra és Petőfire emlékeztető, de egyiket sem utánzó költeményeit, melyek nemes egyszerűséggel ellenállhatatlanul magukkal ragadják az olvasót". Csodálatos memóriáját idős korában is megőrizte.

Hosszú, gazdag élet után, 93 éves korában, 1957-ben hunyt el Budapesten, sírja az óbudai temetőben található.

Kövessen minket a Facebookon is!