Titkok a levéltárból – A Fekete Gáborné-féle ház
A szabálytalan alakú telek a 19. század végén a Kroczevszky család tulajdonát képezte. Az örökösök közül egy kivételével senki sem élt Kiskunfélegyházán, ezért az épületet már 1903-tól eladásra hirdették, 1904-ben azonban leégett. Kroczevszky Katalin még javíttatott egyes épületrészeket, de a használatbavételi engedélyt nem kapta meg, 1906 nyarán pedig az örökösök végül eladták azt, és az új tulajdonos, özvegy Fekete Gáborné teljesen újjáépíttette a mai Molnár Béla utcai épületszárnyat.
Neki is sokat kellett küzdenie az építészeti szabályozást szem előtt tartó hatóságokkal, 1907 januárja és augusztusa között nem kevesebb, mint négy építési engedély iránti kérelmet adott be. Nem mindegyik kérelemhez maradt fenn a csatolt tervrajz, de az iratokból megállapítható, hogy Fábián legalább kétszer újratervezte az épületet, amely végül a jóváhagyott rajzoktól is eltérően készült el 1908 februárjára. Feketéné alápincézett, háromszobás és egy bolthelyiséggel is rendelkező házat akart építtetni, téglaalappal, felmenő vályogfalakkal és palatetővel. Az egyik fennmaradt tervrajzon még neobarokk tagozatok, élesen kiemelkedő lábazat és félpillérek tagolták a mozgalmas homlokzatot. A házon azonban, amelybe végül 1908-ban beköltözhettek, ezek közül semmi sem látható. A historizáló díszek helyett szűcshímzések mintái nyomán készített, színes mázas kerámiadíszek kerültek az ablakok fölé és közé, illetve az eresz alá, a teljesen sík homlokzatot pedig nem tagolják kiugró-beugró részek.
Bármennyire is újszerű volt a városban ez az építkezési mód, a mintája egészen pontosan azonosítható. Kecskemét 1904–1905-ben épült második városi bérházán ugyanezek az épületdíszek és kacskaringós, vakolatba karcolt vonaljátékok voltak láthatóak. Ennek az épületnek a nagykőrösi Molnár Dániel készítette a kerámiadíszeit, és ugyanezeket a mintákat Kiskunfélegyházára is megalkotta egy jelentős újítással: a zöld liliomos díszek Feketéné házán irizáló, színjátszó mázat kaptak. A kecskeméti épületet az 1960-as években lebontották, így Fekete Gáborné háza ma egyedül emlékeztet a századforduló polgárságának újító, vállalkozó kedvére, amely a korábbi konzervatív építésmódnak is modernebb irányt adott.
Brunner Attila
