A mezővárosi oklevél eredete

247 évvel ezelőtt, 1774. február 4-én Mária Terézia királynő – elismerve az újratelepült város eredményeit, fellendülését és akaraterejét – mezővárosi rangot adományozott Kiskunfélegyházának. Azt, hogy ez milyen előnyökkel járt pontosan, Bodor Anikó, a Kiskun Múzeum munkatársa segítségével foglaltuk össze.

A cikkhez tartozó második képen a múzeumban őrzött dokumentum eredeti, aranyfestékkel és tintával pergamenre írt oklevele látható, fatokban függő pecséttel. Ez Kiskunfélegyháza történetének egyik legjelentősebb dokumentuma. A mezővárosi oklevél latin nyelvű szövegét Bognár András fordította magyarra, ami az Olvasókönyv Kiskunfélegyháza történetéhez című könyvben olvasható.

– A feudális Magyarországon a mezőváros (oppidium) fő vonzerejét a földesúrral szemben élvezett nagyobb önállóság jelentette. A mezőváros lakói, bár jobbágyok voltak, általában mentesültek a földesúri robot alól, azt pénzzel megválthatták, s gyakran adójukat sem egyenként, hanem mint szervezett, önkormányzattal rendelkező közösség, együtt, egy összegben fizették. Belső ügyeikben – igazgatás, bíráskodás – első fokon maguk dönthettek. Kiskunfélegyháza lakói a redempcióval megszabadultak a jobbágysorstól.

Kiállítás Félegyháza történetéről a Kiskun Múzeumban – 2017

A Jászkun kerület önkormányzata nem tett különbséget a városi ranggal rendelkező, illetve nem rendelkező települések között, mégis, a királyi elismerés fontos eredménnyel járt: a mezővárosi jogállás egy teljesen új vásártartási rend engedélyezését vonta maga után. A város évenként négy vásár megtartására kapott engedélyt. A vásárok időpontját előre meghatározták, az első január 20-án, a második május 27-én, a harmadik augusztus 18-án, a negyedik pedig október 4-én volt. Amennyiben a meghatározott időpontok vasárnapra estek, a vásárokat vagy az előtte vagy az utána való napon kellett megtartani. 1893-ban az illetékes miniszter elrendelte és engedélyezte az ötödik vásárnapot. Ez volt a József-napi vásár, amit március 19-én rendeztek – mondta el Anikó.

Részlet Lázár deák térképéből

A vásárok tartása rendkívül fontos volt az újdonsült városnak. Az élénk kereskedelmi forgalom, a fejlődő és feudális kötöttségektől szinte mentes gazdaság pedig amellett, hogy gazdagította a város polgárait, igen jó hírverésnek is bizonyult. Évről évre új települők érkezek Félegyházára. A XIX. század fordulójára a lakosság elérte, majd gyorsan meg is haladta a 10 ezer főt, és ezzel Félegyháza Magyarország közepesen fontos városai közé emelkedett – tette hozzá a múzeum munkatársa.

V. B.