„Az irodalom a kávéházban, a kávéház az irodalomban”
Az irodalom a kávéházakban élt. A szerzők ott írtak, a szerkesztők ott szerkesztettek, de ott zajlott a korrektúrázás, a kefelevonatok átolvasása is. Számos írónak nem a második, hanem az első otthona volt a kávéház. A kávéházak közösségi terek, találkozási helyszínek voltak. Ezt a színes életet mutatták be az előadók a városi könyvtárban október 7-én. Elmondták, hogy Kiskunfélegyházán is volt kávéházi élet, amelynek megújulását a Kulturális Szalon összejövetelei is elősegíthetik.Az irodalom, a szellemi élet iránti érdeklődés ugyanis jelen van, de ennek a tereit újra ki kell alakítani.
A kávéházakat fénykorukban – az 1880-as évektől az első világháborúig folyamatosan óriási sürgés-forgás jellemezte:
„Van hivatalnok-idő (reggel héttől nyolcig), ügyvéd-idő (reggel nyolctól fél tízig), orvos-idő (reggel fél tíztől fél tizenegyig), nyárspolgár-idő (fél egytől délután háromig), családidő (délután négytől este hétig), szieszta-idő (este fél nyolctól tizenegyig), lump-idő (este tizenegytől éjjel kettőig), művész-idő (éjjel kettőtől fél négyig) és ügynök-idő (mindig).”
/Kosztolányi Dezső: Budapest, a kávéváros. A Hét, 1914. március 15./
s-r