Egyedi lovas tabló készült a Mezgé végzőseinek
Kamocsa Dorisz
– A lovász osztály osztályfőnökeként gondolom, a lovak iránti szerelem az adott.
– Igen, már több mint 30 éve tart, és ez az a fajta, ami soha nem is múlik el. De a viccet félretéve, az iskolánkban ez nem feltétel, hogy lovas legyen az osztályfőnök. Egyszerűen csak így alakult.
– Kitől származik a rendhagyó tabló ötlete?
– A lovas profilképek alapötlete tőlem származik, de természetesen megbeszéltem mindent a gyerekekkel, és szerencsére nekik is nagyon tetszett az elképzelés. A tabló alapját képező csoportképet pedig fotósunk, Kurucz Rita álmodta meg.
Kurucz Rita fotós
– Volt-e már példa hasonlóra?
– Igen, 4 évvel ezelőtt „megörököltem” egy végzős lovász osztályt, és az ő tablójukon is fontos szerepet kaptak az iskolalovak. Azok a fotók kicsit más stílusban, de hasonló ábrázolásmódban készültek. Az akkori döntésem a lovak szerepeltetéséről sokkal inkább ösztönös volt, a mostani már teljesen tudatos. Úgy érzem, ennyi köszönettel minimum tartozunk ezeknek az állatoknak, akik nemcsak a munkatársaink, hanem legfőbb tanítómestereink is.
– Hogy jellemeznéd az idei végzős osztályod?
– Egy maroknyi összetartó csapat lett a 3. év végére, pedig ahogy az már lenni szokott, ahányak vannak, annyi félék… Hála Istennek! Van közöttük introvertált, jó tanuló, van közöttük motivált sportoló, van közöttük nagyszájú, különc, csendes, szorgalmas, életvidám diák is. Egy bennük a közös: szeretik a lovat. A szakma iránti elkötelezettség a ló szeretetével kezdődik. Ezt sok-sok tanulás, gyakorlás, olykor vér-és veríték követi, míg valaki a lóval való munkában megtalálja a maga helyét és szerepét. Fantasztikus megfigyelni azt a folyamatot, ahogy a tanuló és a ló partnerré válik.
A fegyelem, a következetesség, az alázat, a ló iránti tisztelet és az egymásra figyelés elengedhetetlen, a legfontosabb, amit átadhatunk a képzés során. Minden más csak ezután jön. Nagy öröm volt látni őket fejlődni az évek során, még ha olykor rögös is volt ez az út. Szerencsés vagyok, hogy ezt az osztályt kísérhettem végig a tanulmányaik során, és úgy gondolom, hogy az ő életükben is meghatározó volt ez az időszak.
– Hogyan választottatok fotóst ehhez a nem mindennapi feladathoz?
– A fotós kiválasztása egyszerű volt. Rita korábban az iskolánkban dolgozott, így már ismertük egymást. Gyönyörű munkáit pedig már városszerte ismerik az emberek. Inkább az volt a kérdés, hogy vállalja-e, illetve, hogy meg tudja-e valósítani az elképzelésünket az adott körülmények között. Egy istálló azért nem egy fotóstúdió. Rita nagyon profin állt a munkához, ellátogatott a tangazdaságunkba, közösen felmértük a terepet, készített néhány próbafelvételt, és következő alkalommal már el is kezdődhetett a munka. (Nem volt számára nagy meglepetés a helyszín, a lovas nadrág, vagy az „illatok”; aki a mi iskolánkban gyakran megfordul, az tudja, hogy ez a szakma mivel jár, és a suliban is megjelenünk néha-néha munkaruhában, ha úgy jön ki a lépés.)
– Hogyan viselték az állatok a fotózást?
– A lovak alapvetően nagyon szeretik, ha foglalkoznak velük. A fotózást megelőzően a diákok órákig ápolták, tisztogatták, fésülték, fonták, fényesítették őket. Nem maradhatott el a szerszámápolás, a patazsírozás sem, teljes körű volt a „kozmetika”. A lovak egyszerűen imádták a kitüntetett figyelmet és nagyon együttműködően viselkedtek a felvételek során. (Teljesen más az, amikor egy fontos versenyen, kiélezett helyzetben vakuznak a szemükbe, vagy egy „hétköznapi” helyzetben fotózzák őket.)
Kamocsa Dorisz
– Hogy érzed, lesz-e folytatása ennek a fajta tablóképnek?
– Abszolút. A tabló egy viszonylag szabad műfaj. Nincsenek kőbe vésett formai követelmények, kötött szabályok. Az a lényeg, hogy nekünk tetszik, és nagyon jól éreztük magunkat az „alkotói” folyamat során. Nagyon örülünk a képeknek, és ha ez másnak is tetszik, szívesen közzé tesszük.
A tablóképek megvalósítója, Kurucz Rita fotós megkeresésünkre elmondta, hogy 5 éve lépett a fotós pályára és ez idő alatt mindig örült annak, ha kicsit rendhagyó, szokatlan dolgot kérnek tőle. Úgy véli, így nagyobb teret kap a kreativitás. Folyamatosan igyekszik képeibe szokatlant, rendhagyót csempészni, így természetesen nagyon örült ennek a felkérésnek is. Elmondta, hogy nagyon élvezte a közös munkát a tanulókkal és az osztályfőnökkel, akik rajongásig szeretik a lovakat és ez mindegyik fotón visszatükröződik. A négylábú szereplők is végig nyugodtak voltak, hála a diákoknak, akik a lovak figyelmét folyamatosan fenntartották. Rita a beszélgetés végén megerősítette számunkra, hogy a jövőben is szívesen vállal hasonló kihívást.
Z. A.
