A magyar dal diadalútjának építője
Kállainé Vereb Mária köszöntőjében elmondta, hogy a megemlékezést eredetileg tavaly, a 110. évfordulón tervezték, de akkor a járványhelyzet miatt ez nem volt lehetséges, éppúgy, mint a művelődési központban tervezett dalest megtartása sem. Az emléktáblával kapcsolatban kifejtette, hogy elhelyezését lelkes félegyházi lokálpatrióták Szikora István, a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület elnöke és Héjjas István, az egyesület örökös alelnöke kezdeményezték 2005-ben.
Csodálatos pályájáról, máig feledhetetlen, egyedi, utolérhetetlen énekléséről így emlékezett Kapus Béláné: – A félegyházi népdalok, a magyar nóta előadásának országos reprezentánsát, Solti Károlyt édesapja, Saiber Károly (a Petőfi Daloskör oszlopos tagja) asztalosinasnak szánta. El is tanulta apjától az asztalosmesterséget, de ennél többre vágyott. Az éneklés jobban vonzotta a gyalupadnál. Csiszolta, tökéletesítette hangját, állandóan énekelt, fütyörészett.
A város akkori legismertebb ügyvédje dr. Selyem Gábor figyelt fel a fiú kivételes hangjára. Levelet írt a rádióba, hogy hallgassák meg. A próbaéneklés ugyan nem váltotta be a reményeket, de ez az első kudarc nem keserítette el. Képezte magát, énekelt, zongorázott, dobolt az iskola zenekarában. Kiragyogott hangja szépsége a templomi énekkarból is. 1937-ben rajongva szeretett édesanyja halála után nem volt maradása a városban. Salgótarjánba ment, ahol egyik nővére élt. Itt asztalosként dolgozott, közben tagja lett az acélgyárban működő színjátszó csoportnak, dalárdának, tánczenekarnak. Dobolt és énekelt. A kiugrásra újabb alkalom kínálkozott 1940-ben, a Magyar Zeneszó nótaénekes-kutató versenyen. A Zeneakadémia nagytermében első helyezést ért el. Akkor még ugyan nem, de egy évvel később szerződést is ajánlottak neki és Budapestre került. Ezzel elindult zenei pályája.
Dr. Laczkovics János orgonaművész, a Magyar Rádió zenei osztályának vezetője is felfigyelt a fiatal tehetségre, kivételes hangjára és alig 2 hónap múlva már túl is volt az első rádiófelvételen, amik innentől kezdve rendszeressé váltak. Nóta, operett, műdal, népdal, operaáriák tanúsítják igaz, tiszta művészetét, tehetségét. Közben a Nemzeti Zenedében Noseda Károlynál, a Zeneakadémián dr. Molnár Imre professzornál tanult. Az ő javaslatára változtatta nevét Saiber-ről Soltira. Mint ahogy a professzor mondta: „Magyar nótához magyar név kell!”
Több nótaénekes versenyt nyert meg, a rádióban haláláig 40 órányi felvétel gyűlt össze. Állandó szerződései voltak kávéházakkal. 1946-ban változás következett be. Kis híján kettétört nótaénekesi pályája, mert a hatalom felkérése ellenére sem volt mozgalmi dalokat énekelni. Mint mondta: „Magyar nótaénekes vagyok. Ezt énekeltem eddig és ezt fogom énekelni ezután is.” E cselekedete miatt hosszú ideig csak vendéglátó egységekben léphetett fel.
A tiltás lejárta után bejárta az ország minden táját, majd Európa országait. Beindult nemzetközi karrierje. Legnagyobb sikereit a tengerentúli magyarok között aratta. Ő lett a magyar dal, a magyar nóta utazó nagykövete, mintegy kapocs az itthoni és a világon szétszóródott magyarság között. Vitte az óhaza üdvözletét és szeretetét. Megbecsülést szerzett mindenütt hazánknak. Mindemellett ezer szállal kötődött szülővárosához, Kiskunfélegyházához. Gyakran látogatott haza. Szívesen adott dalesteket a város nótaszerető közönségének. Rendszeres szereplője volt az Aranypáva Étteremnek, a hajdani Rózsakertnek, a Csillag Vendéglőnek, a Tiszti Klubnak. Sok rajongója, személyes barátja volt a városban.
Elsősorban, mint nótaénekes ért el sikereket, de szívesen énekelt egyéb műfajban is. Élete szinte utolsó napjáig fellépett. Még halála előtt, 1990-ben is tengerentúli turnén vett részt. Amerikából immár tizenkettedik alkalommal, óriási sikerrel, de már betegen jött haza. A turnét még sikeresen befejezte, de néhány hónap múlva érkezett a szomorú hír haláláról.
Pontosan 80. születésnapján 1990. április 27-én halt meg szerető társa Pintér Györgyi őrző-óvó szeretetétől övezve. A Farkasréti temető művészparcellájában nyugszik. Csak a teste. A rádióban, TV-ben őrzött felvételek, CD-k, a nótakedvelő emberek emlékezete őrzik sajátosan egyedi, szárnyaló bariton hangját, érzelemgazdag, kifejező éneklését. Solti Károly képzettsége, kulturált előadásmódja, zenei intelligenciája példaértékű. Művészi pályafutása során több mint kétezer nótát énekelt és saját szerzeményeivel is gazdagította a nótairodalmat – zárta gondolatait a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület elnöke.
Fotó: Fantoly Márton
