A természet csodái

Évek óta minden tavaszon újra és újra azon kapom magam, hogy szavakba próbálom önteni a semmiből előtűnő, szívemet és lelkemet melengető, színükkel, formájukkal és illatukkal kényeztető virágok keltette érzéseket. Vajon van-e még gondolat, amit nem vetett papírra nálam bölcsebb az évezredek során? Aligha. Így aztán Fantoly Márton kollégánk Kiskunfélegyháza tavaszvirágainak sokszínűségét megörökítő fotósorozatához sem próbálok eredeti gondolatokat írni, inkább Márai Sándort idézve elmerengek a természet csodáin.

"Úgy lépnek fel, sorban, mint egy divatbemutatón a próbakisasszonyok: sudáran, kacér illegéssel, kibontva pompájukat, mely céltalan és érthetetlen. Az árvácska, ez a takaros és szomorú erényesség, a gyöngyvirág, az első áldozás fehérségével és csengettyűszavával, a tulipán, a bazsarózsa s az első rózsák, harmatos díszükben, maradi formáikkal, emésztő, édes szenvedélyük illatával. Ez a virágok bemutató-hónapja.

Új virágok nincsenek. A szegfű, a rózsa ma is pontosan olyan, mint volt Horatius idejében. Az ibolya nem fejlődött. A lapulevél csökönyösen egyforma az évszázadokban. Igaz, a rózsákat és tulipánokat keresztezik: van már kék levelű rózsa is, láttam rózsaszín gyöngyvirágot. De a természet nem hódol e múló divatoknak. Beéri ősi találmányaival, s minden májusban ugyanazt mutatja, mintegy szelídített, kisebbített, civilizált változatban. Lehet, hogy az őskorban a rózsa oly termetes volt, mint ma a tölgyfák. De akkor is csak rózsa volt: s a hozzávaló óriás letépte s átnyújtotta egy mitikus nőnek, kinek feje a felhőkbe ért."

Márai Sándor: Virágok

Kövessen minket a Facebookon is!