Körkérdés – Mit őrizne meg a pandémiás időszakból?
Zsigó Péter (36)
– A pandémia alatt tapasztaltakból semmit nem szeretnék a jövőben megélni. A vendéglátásban dolgozom, kevesebb munka volt, ezáltal kevesebb pénz is. Nehéz volt ez az időszak, remélem ennek vége.
Kállainé Vereb Mária (64)
– A járványhelyzet sokunkat arra késztetett, hogy otthonról dolgozzunk, vagy ügyeinket online módon intézzük. Jómagam is éltem ezzel a lehetőséggel. A pandémia időszakából a digitális megoldások megtartása a jövőben is meghatározó lesz számomra. Ügyeink intézéséhez időpontot foglalhatunk, orvosunknál gyógyszert írathatunk fel, gyógyszereink házhoz szállítását kérhetjük. Élhetünk továbbra is a kártyás fizetési móddal, akár pénztárnál fizetünk, akár megrendelések átvételekor is választhatjuk ezt a módszert. A mozgás, a kerékpározás, a séta a természetben a pandémiától függetlenül fontos az életünkben. A személyes találkozásokat azonban semmi nem pótolhatja.
Mezei Orsolya (35)
– Az internetes rendelések és az online tanfolyamok előretörését emelném ki elsősorban, mint a pandémiás időszak hasznos hozadékát. Mindenképpen fontos, hogy vigyázzunk jobban egymásra ebben a rohanó világban és a családok is több időt töltsenek együtt kevesebb internethasználattal. Nagyon jó lenne, ha minden visszatérne a normál kerékvágásba, főleg a diákok és az idősek miatt. Sajnos ők szenvedték meg ezt az egészet a legjobban. A fiataloknak nagyon sok időt kellett az otthonukban tölteniük, ami nem természetes, de az idősek ellátásának sem tett jót a járványos időszak. Sajnos sokukat elveszítettük az elmúlt évben. Én személy szerint a szüleimet, ami hatalmas veszteség. Akinek még élnek a szülei, azok töltsenek velük minél több időt és segítsék őket, mert a jó szülő hatalmas kincs és a legjobban akkor érezzük a hiányukat, amikor már nincsenek velünk.
Harkai Domonkos (33)
– Szerettem nagyon, hogy több vacsorát adtunk a barátokkal, mint ezelőtt. A zajos bulik helyett jól esett jókat beszélgetni. Sokszor recepteket is cseréltünk, ami ezelőtt nem volt jellemző. Úgy mondanám, hogy a szociális érintkezés egy más minőségen történt, mint korábban, és ez tetszett. A munkában nem éreztem változást szabadúszó grafikusként. Szerettem még, hogy a város csendesebb, nyugisabb lett.
Simkó Zsuzsa (32)
– Eléggé elgondolkodtató kérdés, hiszen nagyon sok mindenben megváltozott a világ, azon belül is a mi életünk ebben a bő egy évben. Nagyon hiányzik a régi élet, azonban ennek ellenére sem oltatom be magam. Egy pozitív dolgot tartanék meg a sok közül, amit hasznosnak gondolok, az pedig a felhőbe történő receptfelírás, aminek köszönhetően nem kell órákat várakozni az orvosnál. A többi korlátozást remélem, minél hamarabb megszüntetik, főleg a gyermekek maszkviselését nem tartom túl szerencsésnek.
Fehér-Opletán Betta (44)
– A szakmám adta saját időbeosztás lehetősége megkönnyítette a pandémia időszakát. Otthon tudtam lenni a gyermekemmel, jobban tudtam figyelni a tanulmányaira. Azon szerencsés diákok közé tartozik, akire pozitív hatással volt az eredményeire az interneten történő oktatás. Az elmúlt egy év szigorú szabályai a társas kapcsolatokra is rányomta a bélyegét, de ugyanakkor sokkal több lehetőségünk volt együtt lenni, játszani, beszélgetni. Mélyebb kapcsolat alakult ki közöttünk. A jövőben is törekedni fogok arra, hogy gyakrabban kapcsoljam ki a telefonomat, és csak a családomra figyeljek.
Szabó Elisabeth (30)
– Megtartanám a kézfertőtlenítők használatát, ezen belül is a kézfertőtlenítők kihelyezését a boltokban, intézményeknél, a bejáratoknál. Ezzel egy csomó cseppfertőzéses betegséget meg lehet akadályozni. A maszk használatával a mai napig nem békéltem meg, így azt mindenképpen eltörölném a jövőben. Nagyon várom, hogy visszakapjuk a régi életünket, hiszen az ember társaságra vágyik. Szabadon szeretünk menni és utazni oda, ahová csak lehet. Jelenleg sajnos ebben is korlátozva vagyunk, de remélem, ez hamarosan megoldódik. A többi dolgot elhagynám az elmúlt időszakból.
Tarjányi Ernő (34)
– A magam részéről a COVID helyzet hozta változásokból megtartanám a középiskolások részbeni otthoni oktatását. Ez a digitális oktatás irányába való elmozdulást nagyban segíthetné. Az online oktatáshoz a háztartások digitalizációs fejlesztéseit kellene javítani (internet és infokommunikációs eszközök), hogy ne ütközzön nehézségekbe az, ha otthonról kell a diákoknak tanulnia. Én A és B heteket, vagy hónapokat alakítanék ki az oktatásban, hogy ne kelljen minden nap iskolába mennie a fiataloknak, és főleg a bejáróknak olyan sokat utaznia az iskolákba. A felsőoktatásban pedig teljesen megtartanám az online oktatást. A fejlesztés érdekében el kellene kezdeni digitális oktatási anyagokat készíteniük az iskoláknak a saját profiljuknak megfelelően, ahol a modulok a YOUTUBE csatornára feltöltve mindenki számára elérhetővé válnának. Ausztráliában a rádió feltalálása óta volt otthoni oktatás, ahhoz képest az internet már sokkal jobb lehetőségeket nyújt. De mi inkább a buszokat használjuk az internet helyett, ezt érdemes lenne átgondolni.
A felnőttek világában a home office részbeni megtartása nagyon jó ötlet lenne. Ott is A és B heteket lehetne kialakítani. Ezek a változtatások nagyban megkönnyítenék az irodák infrastrukturális kapacitásainak tervezését, lényegében kisebb irodák is elegendőek lennének, mert mindenkinek otthon lenne az irodaasztala. És valljuk be, így az emberek talán több időt tölthetnének el a családtagjaikkal, mint a kollégáikkal.
Bár a maszkviselés nagyon kellemetlen dolog volt ebben az időszakban, de be kell látni a hasznát is. Idén – talán emiatt – engem elkerült minden náthajellegű betegség, így az olyan helyeken, mint az egészségügyi intézmények, vagy más, magas rizikójú helységek, érdemes lenne megtartani a maszkviselést.
A kézfertőtlenítő helyek megtartását a közterületeken nagyon fontosnak tartom, én például biztosan igénybe venném. Érdekes dolog ez a kézfogás is… Értem, hogy kulturális kérdés, de a magam részéről mindig furcsának tartottam, amikor a focimeccsek előtt az ellenfél csapat összes tagjával kezet kellett fogni és utána azzal a kézzel végigjátszani a focimeccset.
A COVID többet tett a környezetvédelemért, mint az egész emberiség ezidáig, hiszen leállította a repülőgépforgalmat, kitisztult a légkör és a városok levegője is, mert nem volt forgalom és dugó. Ha valami nagyon hiányozni fog, akkor ez a legjobban. Pedig sajnos ez fog eltűnni leghamarabb, és ismét elkezdődik az értelmetlen kipufogógáz-gyártás, mert – ahogy a vírushelyzetnek vége lesz –, mindenki a nagyon messzi nyaralóhelyeket szeretné meglátogatni leghamarabb és minden kezdődik elölről.
Rózsa Sára (11)
– Nagyon örültem az online oktatásnak, kevesebb volt a lecke és nem kellett korán kelni. Nem bánnám, ha néha lenne lehetőség később is így tanulni.
Dr. Sinkó Melinda (43)
– A járvány arra tanított meg, hogy bármikor megváltozhat az életünk egyik napról a másikra. Ezt kezdetben rosszul viseltem, de aztán egyre inkább el tudtam fogadni, hogy gyorsan alkalmazkodjak az új kihívásokhoz. Az élet apró örömei is felértékelődtek a járvány alatt, igyekszem ezekre is odafigyelni. A családommal az eddigieknél több szabadtéri programot szervezünk, amit később is szeretnénk megtartani.
Zsibrita Nóra (33)
– Sok dolgot nem tartanék meg a pandémiás időszakból, mert hosszú távon szerintem ártalmas a személyes kapcsolatokra. Az internetes rendelést előtte is használtam, ha egyszerűbb volt, mint személyesen vásárolni. Ebben sokat fejlődött a világ, amit részben a kényszerűség szült. Sokkal nagyobb szerep jut az online vásárlásnak, mint előtte. Az online tanfolyamok sem rossz dolgok, sokaknak óriási lehetőség, hogy otthonról tanulhatnak a gyerekek és a munka mellett. A maszk használata és az oltás mindenkinek az egyéni döntése, én személy szerint nem fogom megtartani a maszkot, és a védőoltást sem tartom szükségesnek. A vigyázzunk egymásra szlogent viszont mindenképp lecserélném a „tartsuk egymást tiszteletben” szlogenre.
Nagy Ágnes (57)
– A kényszerű körülmények diktálta intézkedések jellemzően a személyes emberi kapcsolatokat korlátozták erőteljesen - ami nem jó. Éppen ezért megtartásuk sem lenne jó. Tulajdonképpen a szűkebb mozgástér, bizonyos kényelmetlenségek, a kényszerű lemondások sokkal kevésbé életminőség rontók, mint az, hogy a személyes találkozások, beszélgetések, együttlétek tűntek el a mindennapi életből. Hónapokig maszkot hordani, kevesebbet vásárolni, utazni, moziról, színházról, étteremről stb. ideig-óráig lemondani valójában nem nagy ár azért, hogy aztán szabadon élhessünk. Fontosabbnak gondolom azonban azt, amit a helyzetből megtanulhatunk. Ilyen pl. az átgondoltabb szervezés megvalósítása, a kapcsolattartás fontosságának a felismerése és azzal való jobban élés, a pontos tájékoztatás szükségessége, az elengedhetetlen egymásra figyelés, segítés és alkalmazkodás, mértéktartó, fegyelmezett életvitel kialakítása.
