Sokadik trombitaversenyén diadalmaskodott Eszter
Igazi összeszokott csapat már a hármasuk, hiszen Eszter bőven adott elfoglaltságot versenyek tekintetében mindenkinek. Országos és nemzetközi megmérettetéseken vannak túl az elmúlt években, ahonnan rendre előkelő helyezésekkel érkeztek haza.
– Esztivel könnyű dolgom van, – meséli Laczkó Andrea – hiszen folyamatosan hallgatja a trombitásokat. Van olyan, hogy azt gondolom, hogy adott darab már neki nagy falat, aztán jön két nap múlva és megoldja a feladatot. Nagyon tudatos fiatal, rendszert épített fel az életében, amelyben mindig a maximumot szeretné nyújtani. Úgy vélem, a középiskola nagy kihívás lesz számára, hiszen hasonló tehetséges fiatalok között tanulhat majd.
Eszter ősszel már a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnázium tanulója lesz Budapesten. Elmesélte, hogy 6 éve játszik trombitán és ötödik éve vesz részt versenyeken, ahol még mindig nagyon izgul. A családjában többen zenei pályán is tevékenykednek, így nem volt kérdéses, hogy neki is helye van ezen a területen. Másodikos korában szeretett volna gitározni, de akkor még túl aprónak tartották az ujjait, így a furulyát javasolták neki. Ekkor ismerkedett meg Laczkó Andrea tanárnővel, aki figyelmét a trombita felé terelte. Eszter visszaemlékezett az első versenyére, amikor annyira izgult, hogy előző este be is lázasodott, de másnap a versenyen összeszedte magát és képes volt teljesíteni. Azóta némi rutint szerzett, de ma is izgul minden színpadra lépés előtt.
Az idei versenyek a vírus miatt online módon zajlottak, videofelvételeket kellett készíteniük, amelyben hatalmas segítséget nyújtott Pocskai Roland, aki mindamellett, hogy Esztit kísérte zongorán, azt a technikai segítséget nyújtotta, amely egy műsor elkészítéséhez szükséges.
Eszter későbbi tervei között külföldi tanulmányok is szerepelnek, bár ezen még van ideje gondolkodni. Bevallásuk szerint mindenkinek nehéz a búcsú, de Eszti megígérte, hogy rendszeresen látogat majd haza szeretett iskolájába.
Z. A.
