A Bugaci Kispöfögő és nagyjózsi

Véget ért a Bugaci Kispöfögő harmincnyolc éves kecskeméti tartózkodása. A keskeny nyomtávú mozdonyt a MÁV elszállította a Kecskeméti Kisvasút Halasi úti állomásáról, ahol 2009 decembere – a Kiskunmajsáig tartó vasúti szárny megszüntetése óta – nyugodott. Nagy József, a szegedi székhelyű Vasúttörténeti Alapítvány kuratóriumi titkárának évtizedes kötődése van a kispöfögőhöz. Vele idéztük meg emlékét.

Borítókép és galéria: Bús Csaba

– 1963-ban, július 15-én (a Magyar Vasút születésnapján) léptem a MÁV szolgálatába a Kecskeméti Kisvasút fűtőházában. Vasúti járműszerelő, dízelmotor-szerelő munkásságom után a hatósági vizsgát letéve dízelmozdony-vezető lettem. Két beosztott mozdonyom azóta is üzemel: a Dmot 953-as Nagycenken, az Mk48 2031-es pedig Királyréten. Feladataim később más munkaterületekre szólítottak, de szívem-lelkem mindig is a Kecskeméti Kisvasúté maradt. Kollégáim 1983-ban Szobon megtalálták és elhozták Kecskemétre a GANZ által 1942-ben gyártott 490,053 pályaszámú kis gőzmozdonyt. Ekkortól kezdve váltam én is örökké tartó barátjává, gondozójává. Már akkor nagy tapasztalatra tettem szert itthon és külföldön is a vasúti nosztalgiaüzemben. Sok kedves barátom vált akkor vasútbarátommá is, és 1984-ben velük együtt meg tudtam szervezni a Kecskeméti Kisvasúton a nosztalgiavonatozásokat a kis gőzösünkkel.

– Hogyan fogadta ezt az utazó közösség és a szakma?

– Sokan mellém álltak, segítettek és ezáltal terjedt el a híre a bugaci gőzös meneteknek. Először csak magánemberként, majd 1993-tól a Vasúttörténeti Alapítvány égisze alatt rendeltük meg a MÁV-tól a rendszeresen augusztus második szombatján szervezett nosztalgiavonatokat. Óriási érdeklődéssel, sokszor 3-4-500 fős létszámmal közlekedtünk Bugac felső állomásig. Menetünk varázsa volt a számos, különleges programpont bemutatása és a résztvevők interaktív foglalkoztatása. A teljesség felsorolása nélkül: speciális meghívók, menetjegyek, emléklapok, festett pólók, vasúti tárgyú tombolák, üzemelő büfékocsi és annak kézi tolatása a vonatra, mozdonyvezetési lehetőség, hajtányozás, gőzmozdonyból főtt pálinka és virsli kínálása, Jakabszállás és Bugac állomásokon vendéglátások és kultúrműsorok, lovas fogatokon, vagy gyalogszerrel a Bugaci Csárdához túrázás, ménes bemutatók, a vonaton tangóharmonikás énekelés, táncolás, és már jómagam sem tudom, mi más programot álmodtam és valósítottam meg az évtizedek alatt.

– Mikor lett vége ennek a szép történetnek?

– Vonatainkat 2008-ban vitte utoljára a kis gőzös, azóta – a szükséges javításai hiányában – állt egymagában a fűtőház mélyén. 24 alkalommal szerveztem meg ezt az augusztusi utat, azonban számos esetben voltam társszervezője a különböző szervezetek (leginkább nemzetközi vasútbarátok) által megrendelt nosztalgiavonatoknak is. 1992-ben lett 50 éves a kis gőzös. Az érvényes rendelkezések szerint a teljes kazánját újra kellett cserélni. Pozícióm és összeköttetéseim révén megoldhattam az eredethű bronz számtáblák öntését is. A MÁV akkori öntödéjében már nem voltak meg a régi sablonok, ezért igazi kanosszajárás volt, mire megoldottam ezt a problémát (mennyi pálinkába és őrölt szegedi paprikába került ez nekem…), sőt hallgatólagos engedéllyel névtáblát is önthettem! Megtaláltam azt az újságcikket, amit Móricz Zsigmond írt 1930-ban a bugaci menetekről és ő akkor nevén nevezte a kispöfögőt! Indulás előtti keresztelést is tartottunk és a táblát azóta büszkén viselte a „Bugaci Kispöfögő”!

Rengeteg relikvia maradt birtokunkban és ezeket aktuális eseményeken, kiállításokon is bemutatjuk. Most a 38 évnyi munkáját, itt töltött életét megköszöntük egy szerény eseménnyel, innen úgy búcsúztattuk el, hogy megőrizzük és ápoljuk emlékét.

H. S.