Görög Anita – aki fotósként is rajong Kiskunfélegyházáért
Az önkormányzat oktatási és közművelődési referense ma már Kiskunfélegyháza ünnepeit, évszakait, növényeit, ételeit, örömeit, sikereit mutatja meg nekünk, sajátos látásmódja és fényképezőgépe segítségével. Ő pedig büszke rá, hogy mások is szépnek látják, amit ő.
Négy évvel ezelőtt kezdődött ez a fajta szerelem Görög Anita életében, akkor kezdett el egy otthoni géppel jobban megismerkedni.
– Mindig fontosnak tartottam, hogy géppel készített családi képeink legyenek, de a gyermekeim születése után ez még inkább prioritást élvezett. Rájöttem, hogy mennyiben más ez a világ. Beiratkoztam egy fotóstanfolyamra, fényekkel, árnyékokkal kezdtem játszani, és amikor időm engedte, gyakoroltam – emlékszik vissza Anita.
Saját bevallása szerint – mint minden szenvedélyre és hobbira – erre is sok időt kell szánni. Első témája a saját gyermekei voltak, akik ma már nem olyan lelkesek, amikor modellt kell állni. A másik kedvence a természet, egyre több kép született reggel és este, városban, városon kívül, eső után, hóban, naplementében… Előfordult, hogy a frissen behavazott városközpontot este 10 órakor indult fotózni. Anita azt mondja, hogy soha nem elégedett, azt érzi, hogy minél többet tud, annál kritikusabb saját magával szemben. Patyi Zoltántól sokat tanult az utómunka terén, ami véleménye szerint a fotózás fontos és időigényes momentuma, és ma már szinte minden fotós alkalmazza.
Szenvedélye a szépség és belátja, hogy nem működne jól szocio- vagy háborúsfotósként. Az ő terepe a város, a természet, a gyermekek, az emberábrázolás. Érdeklődése mostanában a gasztrofotózás felé is irányul, e téren is figyelemreméltó munkák kerültek már ki a keze alól.
– Ez egy meditatív tevékenység: minden egyes négyzetcentimétert meg kell előre tervezni. Nem mindegy hová kerül a fotón egy borsszem, egy kiegészítő, milyen színeket párosítunk, milyen hangulatot áraszt a kép – magyarázza. A jövőben szeretne egy étvágygerjesztő, szaftos, ízig-vérig magyar sorozatot készíteni.
Vallja, hogy addig lehet jó képeket készíteni, amíg a fotósnak örömet okoz. Számára a fotózás örömforrás, nyugalmi állapot. Élvezi, hogy elmerülhet a témában úgy, hogy közben ki tudja zárni a hétköznapokat és minden stresszt. Szerencsésnek érzi magát, mert családja maximális támogatását és türelmét élvezi, amikor fotózni indul. Tagja számos fotós csoportnak, ahol időnként megméretteti egy-egy képét.
Több díjnyertes felvétele van a kisfiáról, Leviről, akivel sikerült olyan arckifejezéseket elkapni, ami másoknak is rendszerint tetszik. Babafotóval is nevezett már fotópályázatra, e téren is szép sikereket ért el. Mint mindenkinek, neki is fontosak a visszajelzések, ezekben a csoportokban pedig tényleg csak a kép beszél, és szakmai zsűri értékel. Nincs példaképe és nem követ mindenáron trendeket. Tájékozódik, de a saját stílusában alkot. És ez boldoggá teszi.
Z. A.
