Otthon...
A festő bevezet bennünket nézőket saját otthonába, annak varázslatos, egyedi hangulatvilágába, olykor dokumentarista jelleggel, olykor szürreálisan; de leginkább egy igazán bensőséges, meleg, érzelemvilágba merülhetünk el a képek láttán.
A nagyteremben lévő nagyobb méretű alkotásokat akár sorrendbe is rakhatjuk. Látjuk házuk bejáratát a külső utcai falon, akár egy kamera, jobbra-balra mozogva látjuk a szobákban történő cselekvéseket, a pakolást, az ablaknyitást éppúgy, mint az est meghitt homályába burkolózó számítógépező alakot, a szoba egyes részeit, a berendezési tárgyakat, az ablakon besütő holdat.
Ezt a hangulatot fokozza a képek gyakori szereplője a macska. Ez a „többéletű”, olykor misztikus tulajdonságokkal felruházott élőlény, hangulatilag is telitalálat, de bizonyos intimitást is biztosít a gazda és az állat között.
A képek másik csoportja már egy kicsit a realitástól elmozdulva, inkább az otthon nyújtotta kellemes élmények, emlékek átszűrődése, kavargása, felvillantása finom szürrealista ízzel, biztosítva ezzel a konkréttól az elvontig tartó folyamatosságot. Az utcai ajtón való belépéstől a szendergés álomképéig. Az otthon című kiállítás igazi csattanója azonban a tágabb otthon, a város érdekes megjelenítése, amint félegyházi gyerekek megérintik Petőfi Sándor szobrát. Utalva arra, hogy a festő is, de az új nemzedék is itt van otthon Kiskunfélegyházán, összekapcsolódik a múlt a jelennel, mint ahogy a tárlaton is összekapcsolódik az otthoni szoba és a város.
Festői technikája biztos, olykor bravúros. A téma megjelenítéséhez az olajfestés mellett a kollázst is szívesen használja, de a festői felületek közt is találunk újszerű, egészen meglepő dolgokat, különösen a kamarateremben elhelyezett alkotások lepik meg a hagyományos képekhez szokott látogatókat (pl.: spalettára festett alkotás). A finom festői megoldások- a függöny mögött álló hölgy- éppúgy tetten érhetők, mint a keményen, rétegekben felvitt festéktónusok. Molnár István városunk jeles alkotója, festője, aki évről-évre komolyabb és komolyabb anyagot tesz le a közönség elé.
Tehetsége egyre jobban kibontakozik, tudatos képépítésében, technikai megoldásaiban ezzel biztosítja azt, ami igazából egy alkotót művésszé emel, azaz az egyediséget. Már régebb óta egyre jobban felismerhetők festőművészünk egyéni ízei, egyéni stílusa, miáltal egyre magasabb szintre emelkedik alkotói munkássága. Igazi nagy élmény a látogatónak a terem közepén állva, minden képet végigtekinteni.
Ez az a festői anyag, ez az a kiállítás, amelyet bátran ajánlhatunk minden igényes művészetet kedvelő látogatónak, mert élményt ad, mert elgondolkodtat, mert nagyon emlékeztet a mi saját otthonunkra. A kiállításhoz gratulálunk.
R.F.
