Nyár és uborka
Borítókép: illusztráció – Getty Images
Régen, szóval az okostelefon és a világháló hatalma előtt holt időt értettek alatta, amikor nem történt semmi. A nyomtatott sajtó korában az újságírók íróasztalnál próbáltak kiötleni valami olyan hírt, ami felkelti a becses olvasók figyelmét. Ilyenkor történt aztán, hogy a postás harapta meg a kutyát, és nem fordítva, mint ahogy az illett és megszokott volt. Szünet lévén becsuktak az iskolák, színházak, bíróság, parlament. A plázák és a megaüzletek nem, mert nem voltak, a kicsik meg amúgy sem voltak nyitva, mert ilyenkor festettek és nagytakarítottak.
Ilyesféle uborkaszezon, vagyis eseménytelen időszak ma már nincs. Hogy is lehetne? Pont nyáron és főleg azután, hogy hónapokig takarékon volt a szabadidő megszokott eltöltésének megannyi módja? Így most az, aki teheti, nekiindul, felkeresi a strandokat, wellnesst-fitnesst, terasz nem marad üresen, a gombóc fagyi ára az egekig szökik, de sebaj, nyár van és szabadság. Hömpölyög a nép a gasztrofesztiválokon, vásárokban, falu- és városnapokon. Nincs az az étel- és italmennyiség, ami el fogyna. Most kell feltöltődni, ezért a sokadalom, vigalom, vigasság, kavalkád, forgatag, kinek-kinek igénye, ízlése, lehetősége és pénztárcája szerint.
Fotó: Femina
S bizony előfordul, hogy egy jól sikerült muri után a másnap macskajajosan indul. S itt jön a képbe az uborkaszezon másik oldalról való megvilágítása. Az, hogy szezonja most van az uborkának, azt mindenki tudja, hisz a piacon és a boltok zöldségrészeinél ott kelletik magukat, és mellettük csokrokban állnak a kaprok. A standokról, ládákból rövid úton üvegbe kerülnek, azok pedig az udvarok, folyosók, gangok, erkélyek szélvédett, napsütötte sarkaiban érlelődnek, s lesz belőlük kovászos uborka. Lehűtve fenséges savanyúság, készíthető belőle leves, grillezhető is állítólag, magában is frissítő csemege a szaharai hőségben, s leve gyógyír a fent említett másnapos gyomornak.
Azt hinnénk, nincs ennél egyszerűbb: uborka, víz, só, kenyér, torma, kis fürt zöld szőlő. De csak kérdezzük meg az uborkát – népiesen ugorkát – vásároló gyakorlott háziasszonyt, vagy a szomszédot, vagy kattanjunk rá a netre, és rájövünk: ahány ház, annyi kovászolási technika. Sima kenyérrel, pirítva vagy anélkül, helyette krumplival, sok tormával vagy kevéssel, szőlővel vagy dehogyis! Amúgy van leírás kezdőknek és haladóknak, ínyenceknek, de mind gyorsan és egyszerűen elkészíthető, elronthatatlan és csodás, tartósítószer nélküli, maga az egészség.
Fotó: Femina
Kedvenceim a „Ne félj a kovászos uborkától!” és „A jó kovászos uborka nem titkolózik” című szinte már szépirodalmi nívóval megírt ajánlat. Olvasmánynak sem utolsó.
Amúgy meg tényleg itt a nyár, ki ne hagyjuk a kovászos uborkát!
Most van a szezonja.
Salánki Anikó
