Gimnazisták gyalogtúrán
Képgaléria
A túrát szervező Ozsvár Péter földrajztanár rövid ismertetőt tartott Csongrádról, és a folyóról, amely a helyiek megélhetését segítette, de sokszor gondot is jelentett áradásaival. Beszélgettünk a folyószabályozásról és a híd történetéről. Meghatároztuk a déli irányt a Nap állása illetve mutatós óra segítségével.
Ezután átballagtunk Magyarország utolsó pontonhídján, amely nem szép, de mindenképp érdekes műtárgya a folyó ezen szakaszának. A csongrádi Nagyrét illetve a tiszazugi települések - elsősorban Csépa és Szelevény- lakói számára ez a legrövidebb út Csongrád és Szentes irányába. A hídról gyönyörű panoráma nyílt a folyóra. A híd utáni néhány száz méteres útszakasz rendkívül gazdag vegetációja nem véletlenül került védelem alá. Az ártéri erdő legfontosabb fái a szomorúfűz, a kanadai, a fekete és a fehér nyár; a virágos és az amerikai kőris, valamint a közönséges akác. A fákra vadszőlő, néhol vadkomló indái futnak fel. A Csongrád-Nagyréti Természetvédelmi Terület állatvilága is igen gazdag. Békát, gyíkot mezei egeret cickányt és pockot fogtak a bátrabbak utána természetesen szabadon engedték.
A 2006-os sikeresen végrehajtott árvízi védekezésnek állított modern emlékoszlop után nyugatra fordultuk a Tisza gáton. Lassan haladtunk az úton, mert Kocsis tanár úr segítségével sok virágos növényt határoztak meg. A csapadékos időjárás miatt szép gombákat is találtunk, pl. tinta-, szegfű-, és őzlábgombát, kerti susulykát. tanár úr is segített minél több érdekességre lelni. Mezei zsálya, réti imola, fehér mécsvirág, hólyagos habszegfű, nyúlszapuka, nagy csalán, tiszaparti margitvirág, közönséges cickafark virított a réten. Bogyóktól pirosló vadrózsa bokrokat, a sárguló, néhol vörösbe hajló falevelek már az őszt idézték. A csatornákban és a belvízzel borított területeken közönséges nád, sás, gyékény fordul elő.
Majd megérkeztünk az ellésmonostori pihenőhelyhez, ahol megtaláltuk az árpádkori monostor alapját. A 13. században épült monostortemplom romos falai még az 1800-as évek végén is álltak, akkor kezdődtek az első feltárások. A háromhajós bazilika terméskő alapja ma már alig látható, téglával egészítették ki. A török időkben megcsappant népességet magyar betelepülőkkel, majd menekülő rácokkal pótolták. 1743-ban a Jászkun-kerület kapitányának felhívására a családok többsége felkerekedett, fatemplomukkal együtt a kb. 20 km-re fekvő, újratelepítendő Puszta-Félegyházára költöztek. Krizsanóczi János újonnan kinevezett plébános csak később követte híveit. Ennek emlékére helyeztük el a magunkkal vitt kis koszorút.
A település korábban a Duna-Tisza közén feküdt, csak a folyószabályozás után kerül át a Tiszántúlra. A szépen rendezett területen igényes tablókon a település és a monostor története mellett bemutatják a természetvédelmi terület élővilágát is.
Ozsvár Péter
tanár
