Négy évtized oktatói munkáját ismerték el
– Biztos vagyok benne, hogy rekordernek számítok abban is, hogy milyen keveset hiányoztam tanítási időben. Ha több napig voltam távol, akkor a szegedi klinikán, vagy a kecskeméti kórházban műtöttek, vagy gyógykezeltek. A kisebb gyengélkedések nem akadályoztak meg abban, hogy bemenjek a gimnáziumba az óráimat megtartani. Mindig úgy éreztem, hogy ha el tudom látni a feladatomat, ne kelljen másnak engem helyettesíteni. Ugyanez vonatkozik a tanórán kívüli feladatvállalásaimra is. Két évvel ezelőtt például elmentem az osztályommal egy kétnapos kirándulásra, tíz nappal egy váratlan stroke-ot követő gyógykezelés után. Igaz, erre külön orvosi engedélyt kaptam.
Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy korábbi igazgatóm, dr. Szolnoky Jenő 12 éves eredményes munkámat a keveseknek kijáró tanácsosi címmel ismerte el. Iskolánkban az én tanítványaim szereztek először kiemelkedő számban felsőfokú nyelvvizsgát. Mindig azt tartottam fontosnak, hogy ne csak egy-két tanulót, hanem egész csoportokat juttassak el a lehető legmagasabb szintre. Talán ezzel is magyarázható, hogy az évek során 5 diákom jutott be az OKTV döntőjébe. Ragaszkodtam ahhoz, hogy végig taníthassam azokat a diákokat, akiket a gimnázium első évfolyamán megkaptam. Csoportot soha nem adtam le, olyan viszont előfordult, hogy nekem kellett átvenni más csoportot az iskolavezetés kérésére.
Tizenhét éven át láttam el az idegennyelvi munkaközösség vezetését. Legfontosabb feladatomnak azt tartottam, hogy minden nyelvszakos kollégám a kommunikáció központú nyelvoktatás szellemében tanítson minden évfolyamon. Rendszeres óralátogatásokkal, részletes óraelemzésekkel igyekeztem segíteni munkájukat. Mesterprogramomban is a tudásmegosztást jelöltem meg fő célomként. Évtizedeken át szerveztem külföldi utazásokat, amelyek révén több száz diákunk juthatott el Angliába, vagy Skóciába. Az anyanyelvi környezetben szerzett élmények értékes motivációt jelentettek a még intenzívebb nyelvtanuláshoz.
Szívesen láttam el az osztályfőnöki megbízatásokat is, hét osztályt vezettem el az érettségi vizsgáig. A szülőkkel mindig konstruktívan tudtam együttműködni, szép emlékként őrzöm a teltházas szülői értekezleteket.
A pedagóguspálya legszebb elismerésének tekintem, amikor régen végzett tanítványaim, vagy szüleik megállítanak az utcán és köszönetet mondanak azért, hogy kiemelkedő nyelvtudásuk segítségével milyen szakmai sikereket értek el – összegezte szakmai életútját a nyugdíjas pedagógus.
s. r.
