Titkok a levéltárból – A tanítóképző botanikai kertje
A tanítóképző tanulmányi arborétumát 1903-tól kezdve alakították ki tervszerű gyűjtéssel, vételekkel és ajándékozással. Az 1904-ben használatba vett új, kétemeletes épület előkertjét pázsittal és bokrokkal díszítették, míg udvarát fásították. A tanulmányi kertet, amely az intézet udvarának nyugati részét foglalta el, kettős céllal hozták létre. Egyfelől az oktatás szolgálatában állt, benne különböző társításokban szemléltették a Kárpát-medence, illetve Magyarország flóráját és faunáját. Másfelől az itteni melegágyak, veteményes kertek nemcsak esztétikai élményt nyújtottak, hanem a gyakorlati életben is hasznosnak bizonyultak.
A Kossuth utcai kerítésről három kapu nyílt az intézmény területére, a főkapu és oldalt két kisebb kapu. Az arborétum északi határát a nyugati kiskapuból ferdén az épület felé vezető út jelölte ki, az ágyások dél felé hosszan nyúltak el. A kert a Dankó Pista utcára eső kerítésen belül 972 négyzetméteres területet foglalt el. Külön rendezték el benne az alföldi homokhátság, az alföldi mocsár élővilágát, a Tisza menti vizenyős rétek, a szikesek, a Kárpátok mészkőszikláinak növényzetét, a Kárpátok havasi növényeit, a bükk- és fenyőerdőt, de volt itt gombatelep, tőzeges láp rovarevő növényekkel, és szemléltették a tengerpart, Dalmácia növényeit is. A kertben állatokat is tartottak, voltak itt mókusok, gőték, teknősök, siklók és méhkaptár. A kikapcsolódást egy kis híddal díszített kertrész nyújtotta.
A tanítóképzőben oktató Pinkert Zsigmond 1913-ban megjelent, ma már csak néhány példányban hozzáférhető könyvében alapos leírását adta az ide telepített növényfajoknak, és közölte az arborétum alaprajzát is, amely geometrikusan, célszerűen tervezett ágyásokat és utakat mutat. Pinkert leírása és a mellékelt fényképek a jelenleg ismert egyetlen források a valamikori kertről.
Az arborétumot a tanítóképző megszüntetésével párhuzamosan számolták fel, helyén ma aszfaltozott kosárlabdapálya áll.
Brunner Attila
