Kultúra 2014. október 21. 16:25

Táncra perdült Félegyháza

Képgaléria
Táncra perdült Félegyháza
Én a kezdetektől a táncosok között voltam. Imádok színpadon lenni, látni, hogy az emberek szeretettel fogadnak bennünket, örömet okozunk nekik. Mi otthon a családban is népzenét hallgatunk és a három éves kislányom is nagyon sokat táncikál. Szeretném neki is átadni azt az örömöt, amit én megéltem ebben a közösségben, a munkában, a próbákon, a fellépések során. Úgy érzem ez sikerülni is fog. Így összegezte a Félegyházi Táncszínházhoz kötődésének lényegét Samu Mónika az ünnepi fellépéskor.

A táncszínház egy életérzés. Fontos az, hogy odateszem magam mindenért, figyelek a tanárra és teszem a dolgom. Ez nagyon jó! És az is kellemes érzés, amikor felállva tapsolnak bennünket egy-egy produkció után, megismernek az utcán és üdvözölnek – mondta Szécsényi Nikolett, a fiatal táncosok egyike.

A szintén ifjoncnak számító Rádi Dóra így fogalmazott: sok helyen felléptünk és sikeres volt valamennyi produkciónk. Igaz, mindig volt valami kis hiba, de a végére kerekké vált minden, köszönhetően az egymásra figyelésnek.

Ahhoz, hogy sikeresen működjön a táncszínház, hátteret, feltételeket kell teremteni. Ennek egyik „élmunkása” Hajdú Blanka egyesületi elnök. Ő az, aki az egyesülettel közösen megszervezi az előadásokhoz szükséges pénzügyi és egyéb hátteret. Gondoskodik a teremről, a hangtechnikáról és egyéb feltételek biztosításáról, amelyek a sikeres előadásokhoz szükségesek. Nem a pénzért teszem, mondja Blanka, amikor lelkesedése okáról kérdezzük. Nagyon nehéz lenne elmondani, hogyan is kerültem ide. A táncszínház akkor került középpontba, amikor a Nimród vérének előadásán kiderült, hogy Kormorán zenére táncolunk. Ezt követően az első Kormorán koncertet már közösen szerveztük Kasza Ákossal. Ő ennek létrehozásában segített, én pedig az egyesület megalakításában és működtetésében. Végül itt ragadtam, és ha igényt tartanak a munkámra, szívesen maradok is.

Kátai Tibor az ünnepen már a múlt mellett a jövőről is szólt. Az elmúlt tíz évet nagyon erős alapnak tekintjük, olyannak, amire lehet építeni. Próbálunk maradni az eddigi stílusnál. Annyiban szeretnénk kicsi változtatást, hogy jobban felszínre hozzuk a néptáncot, miközben a színészetnek is teret adunk. Szerencsére sok jóakarónk, támogatónk van. A segítőkész embereknek köszönhetően bízom abban, hogy újabb sikeres évtized áll előttünk – tette hozzá a művészeti vezető.

Kasza Ákos nagy álmát, a táncszínházat 2004 októberében tíz alapító hozta létre. Rajta kívül tagjai voltak: Csonka Szilvia, Csonka István, Horváth- Rekedt Gréta, Vas László, Lantos János, Darabos Andrea, Jankovszki Ferenc, Ficsór Anita, alapító munkájukat segítette Mészáros Márta. A táncszínház vezetését Kasza Ákos tragikus halála után 2010-ben Kátai Tibor vette át, aki a szerbiai Nagykikindáról költözött Félegyházára, hogy folytassa az együttes munkáját. A Félegyházi Táncszínház az elmúlt egy évtizedben színpadra vitte többek között: A költő visszatér, a Kalevala, a Nimród vére, az István a király, A víz szalad, kő marad, A napba öltözött lány, a Sorsunk, a Megfeszített, az Ágnes asszony című táncjátékot.

A táncszínház tíz éves múltját a Móra Ferenc Művelődési Központban látható kiállítás összegzi. A tárlat képanyagát úgy válogattuk, hogy minél tartalmasabban mutassa be az elmúlt tíz évünket. Legtöbb fotó a fellépéseken készült, de láthatók azok a pillanatok is, amikor csak magunkban vagyunk, próbálunk. Ezeket mi "családi képeknek" nevezzük - mondta el Kovács-Csonka Szilvia, a jubileumi kiállítás és gálaműsor egyik főszervezője.

A tárlat október végéig látogatható.

H. S.

Kövessen minket a Facebookon is!