Kiállítás Kirják Miklós alkotásaiból
Borítókép: Kirják Miklós festett önarcképe
Kirják Miklós 1974-ben született Budapesten.1990-94: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola festő szakán 1994-ben végzett. Ezt követően hat évig a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő-restaurátor szakán folytatott tanulmányokat. Kiváló rajzkészségét már olyan korai munkái bizonyítják, mint az 1990-ben készült Nagyapám című olajportréja. Szemléletét és stílusát leginkább Albrecht Dürer művészete határozza meg, néhány munkája parafrázisszerűen idézi a nagy előd egy-egy híres alkotását. A német reneszánsz mesterhez hasonlóan is szívesen mélyed el a természet apró részleteiben. Sajátos csendéletein rovarok alaposan megfigyelt anatómiai részleteiből hoz létre szinte megelevenedni látszó, akvarell-ceruza technikájú sorozatokat (Nature morte vivante, 1992).
Az antik és reneszánsz művészet, valamint a mitológia inspirációjára szívesen kreál különféle fantáziadús, groteszk hatású képzelt, hibrid lényeket, amelyeket a természetben ténylegesen megtalálható, “hétköznapi” élőlények részeiből forraszt eggyé (Unikornis, 1995). Abszurd formai megoldásokban bővelkednek építészeti témájú rajzai, amelyeken a klasszikus építészetből vett elembe torz, antropomorf testek, alakzatok ízesülnek (Oszlop II. – avagy a molekulák részrehajlóak). Művészet- és filmtörténeti idézetek közötti, kissé szürreális kalandozásainak emléke a Bélyeggyűjtő álma című ceruzasorozata.
Barátairól szívesen fest portrékat, újabban a sokszorosító grafika technikáival kísérletezik – írja Gyulai Gergely róla az Artportálon.
Fontosabb önálló kiállításai a Gaál Imre Galériában (2001-ben és 2005-ben), a Fióka art Galériában, és a Kék Iskola Galériában voltak. A Stádium Kiadó részére 2007-ben illusztráció-sorozatot készített Gérecz Attila: Töredék – Szökés a nagy árvíz idején c. emlék-kötetéhez. Erdei Lilla Végidő c. elbeszélésének kongeniális illusztrátora.
