Helyi hírek 2021. szeptember 26. 12:00

Titkok a levéltárból – A centenáriumi díszkútról

Titkok a levéltárból – A centenáriumi díszkútról
1948-ban az egész ország az 1848/49-es forradalom és szabadságharc századik évfordulójának méltó megünneplésére készült. Simay Ferenc gimnáziumigazgató elnökletével az év elején Félegyházán is megalakult a Centenáriumi Bizottság, amely impozáns ötletekkel állt elő.

A tervek között szerepelt a vasútállomás előtti téren egy szabadságzászló felállítása, a Hattyú-épület – Petőfi Sándor apjának egykori mészárszékének – restaurálása, valamint a Petőfi téren, az 1922-ben felavatott egészalakos Petőfi-szobor mögött egy díszkút létesítése. Ezen kívül július 31-re, Petőfi Sándor halálának évfordulójára országos méretű ünnepség megszervezését is előirányozták. A sok elképzelés közül azonban csak kevés tudott megvalósulni. Félegyháza helyett ugyanis Kiskőrös kapta meg a március 15-i és a július 31-i országos megemlékezések megtartásának jogát, a tervbe vett egyéb ötletek pedig az anyagi források hiánya miatt buktak el. Egyedül a díszkutat sikerült elkészíttetni, ám azt is csak nagy nehézségek árán.



A város a finanszírozást hitelből oldotta meg: a díszkút elkészítésére rendelkezésre álló összeget a Hattyú-ház restaurálási hitelével kellett kiegészíteni, sőt még a város pótköltségvetésébe is be kellett állítani egy ezzel kapcsolatos kiegészítő tételt.

A szökőkút terveit, amelyeket a Népművelési Minisztérium Művészeti Tanácsa 1949 novemberében hagyott jóvá, a félegyházi születésű, de Budapesten élő Nánási Sándor készítette. A város a kivitelezéssel a Bozóki családot bízta meg. A korszakra jellemző, kaotikus és korántsem ideális munkafeltételekre következtethetünk abból az adatból, hogy bár először az apa, Bozóki Mátyás adott árajánlatot, 1949 decemberében mégis a fiával, Bozóki István kőművesmesterrel, műkő- és cementáru-készítővel kötöttek szerződést, aki később úgy nyilatkozott, hogy „ő nincs államosítva”, csak az apja.


Fotó: Buknicz István gyűjteménye

A szerződés megkötése után három héttel az alapozási munkák már be is fejeződtek, és miközben a felépítményhez szükséges anyagra vártak, a vállalkozó elvégezte a modellek elkészítéséhez szükséges előmunkákat. 1950 márciusában Nánási változtatott a terveken: a medence pereme egy síkba került a kút talplemezével. A további munkákat a fagyveszély hátráltatta, ugyanis a kényes, aprólékos műkőtagozás és a feliratok +5 fok alatti hőmérsékletben nem kötöttek volna meg rendesen. Szintén gondot okozott, hogy a Beruházási Bank a városi főmérnök harmadszori sürgetésére is csak késedelmesen utalta át Bozókinak a szükséges pénzt.

Az 1950. június 30-i átadási határidőt anyaghiány miatt kellett kitolni, mivel szinte képtelenségnek bizonyult 40 mázsa cementet beszerezni. Végül 1950. november 22-én készült el a centenáriumi díszkút ideiglenes átvételéről szóló jegyzőkönyv. Ebben a végleges átvételt „az 1951. évi november 23. után megtartandó utófelülvizsgálat eredményéhez képest” javasolták lebonyolítani. Az egy évvel későbbre tervezett végleges átadásról és esetleges ünnepélyes felavatásról azonban nincsenek adatok, nem tudósítottak róla az újságok. Arról viszont 1955-ben beszámolt a megyei lap, hogy „avatatlan kezek” már többször is letépték a szökőkút tetején lévő, vörösrézből készült vízszóró rózsát, hosszú hetekre megbénítva így a kút működését.

Ónodi Márta

    

Kövessen minket a Facebookon is!