Titkok a levéltárból – Nem szabad felednünk őket!

1849. október 5-én az aradi osztrák várparancsnok elrendelte, hogy a másnap kivégzendő honvédtábornokokat a vallásuknak megfelelő lelkipásztorok búcsúztassák el. A tisztek közül tízen a római katolikus vallást követték, ketten az evangélikus felekezet tagjai voltak, egy fő, Damjanich János pedig görögkeleti. Utóbbi elzavarta a hozzáküldött szerb pópát, mert – mint mondta – annak a nemzete sokat vétkezett a magyarok ellen. Ezután áttért a római katolikus hitvallásra. A katolikus tiszteket négy aradi magyar minorita szerzetes gyóntatta meg, készítette fel az örök életre. A szerzetesek jelen voltak a foglyok kivégzésénél: egyikük a feszületet szorongatva még sírt is, olyan rettenetesen kínlódtak a kötél általi halálra ítélt rabok. Damjanich János így vigasztalta a papot: „Mit sír tisztelendő barátom, hiszen akit kezében tart, az is az igazságért akasztatott fel”.

Csák Alajos Cirjék dr.

Az aradi vértanúkat búcsúztató magyar minorita atyák méltó utóda volt – majd fél évszázaddal később – a Kiskunfélegyházán született Csák Alajos Cirjék dr. (1855-1934) minorita szerzetes, tanár, lapszerkesztő, író, ifjúsági segélyegyletek alapító tagja (Kiskunfélegyházán pl. a Petőfi és a Teleki Blanka segélyegyleté). 1892-től teljesített szolgálatot Aradon 3 évig, mint hittanár, majd 12 évig, mint a magyar minoriták rendfőnöke.

Az ő egykori tanítványa, Thorma János, 1893 őszén határozta el, hogy egy monumentális képet fest az aradi vértanúkról. A történelmi hitelesség kedvéért gondos történelmi és topográfiai tanulmányokat folytatott Aradon Csák Cirjék dr. felvilágosításai alapján. Az ő segítségével kereste fel az ott élő hiteles szemtanút, egy molnárt, aki elejétől a végéig látta az akasztottak szörnyű szenvedését.

A 4 méter magas és 8 méter széles festmény több mint két évi munka után 1896 tavaszára készült el. A millenium évében az új Műcsarnokba beküldött kép a rendezőbizottságot kényes helyzetbe hozta volna, ugyanis a képzőművészeti kiállítás megnyitójára az uralkodó – Ferenc József – is hivatalos volt. Az ő parancsára végezték ki annak idején a honvédtiszteket. Így Thorma maga állította ki a festményt egy városligeti vendéglő nagytermében. A műnek óriási érzelmi hatása volt, alkotójának neve országosan ismertté vált.

Mi, félegyháziak büszkék lehetünk arra, hogy Thorma János sikeréhez a mi földink, Csák Cirjék is hozzájárult tudásával, haza- és magyarságszeretetével, amelyet átadott egykori tanítványának.

Mayer László