Rangos szakmai díjjal ismerték el Rosta Szabolcs munkásságát
Borítókép: Vajda Piroska
– Különösen fontossá teszi számomra a Kuzsinszky-emlékérmet, hogy ez szigorúan szakmai alapú, és a kollégák ítélik oda. Döntésük által kiváló csapatba kerültem, ami nagyon megtisztelő – nyilatkozta a megyei hírportálnak dr. Rosta Szabolcs, aki még alig múlt negyvenéves, de – legalábbis külső szemlélőként úgy tűnik – már egy életre elegendő tudományos eredménnyel büszkélkedhet.
Egyik legfontosabb eredményének mégis azt tartja, hogy – felismerve a mai kor elvárásait – a kezdetektől nyitottá tette az ásatásokat az érdeklődők előtt. Azt vallja ugyanis, hogy nem lehet öncélú a régészek munkája, fontos a széles körű ismeretterjesztés is. Kiemelt feladatuk, hogy a települések megismerjék múltjukat, ezért rendszeresen tartanak ismeretterjesztő előadásokat, az ásatásokon is szívesen körbevezetik az érdeklődőket.
– Túlzás nélkül állíthatom, hogy a régész számára az a legfontosabb, amikor kézzelfoghatóvá válik munkája gyümölcse, amely a társadalom számára is hasznosul. Ilyen fontos eredmény számomra a bugaci Aranymonostor-projekt, amely kiemelt megyei turisztikai attrakció lett, az ásatás eredményeire épülő látogatóközpont a jövő évben nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. De ugyanilyen fontos a szanki Kiskun Emlékhely is, amely szintén az ásatásból indult. Olyan produktumok jöttek létre, amelyek a 21. század emberének szólnak. Ehhez persze meg kellett találni a közös hangot a település vezetőivel, megyei és országos, politikai és gazdasági szereplőkkel is – hangsúlyozta Rosta Szabolcs, aki szerint a legfontosabb, hogy a helyi közösségek tagjai magukénak érezzék, szeressék és gondozzák történelmük helyszíneit.
Rosta Szabolcs régész a Kuzsinszky Bálint-emlékéremmel
Fotó: Vajda Piroska
– Bács-Kiskun megye nagyon speciális terület régészeti szempontból, hiszen kétszer is olyan kihalási folyamatban volt része a középkorban a tatárjárás során és a török időszakban, ami miatt a mai településeknél identitásbeli hiányosságok léphetnek fel.
A megyében szinte egyedüliként a középkor óta folyamatosan lakott Kecskemét jelent talán kivételt. A települések sokszor nem ismerik hiteles múltjukat, mélyre nyúló gyökereiket. Gyakran szembesülnek azzal, hogy az adott falu története nem 80-100 évre vezethető vissza, hisz ilyen nevű településen 600-800-1000 éve már éltek ott elődeik.
Ha a szakmai oldalát nézzük, akkor több területen is sikerült új megközelítéssel jelentős eredményeket elérni. Bár a középkor az ország legfényesebb időszaka volt, vannak kérdések, amikre az Árpád-kor és a tatárjárás tekintetében választ kerestek és találtak is.
A bugaci monostornál folyó ásatás szenzációs eredményeket hozott: megtaláltuk a Homokhátság szakrális, gazdasági és kereskedelmi központját. Sikerült bizonyítani, hogy nem egy faluról, hanem egy városról van szó. Kézzelfoghatóan tudjuk bizonyítani, az eddig állított Árpád-kori településképekkel szemben itt hatalmas kőépületek álltak, a térség kiterjedt és intenzív nemzetközi kapcsolatokkal bírt.
A tatárjárással kapcsolatban is számos sztereotípiát sikerült megcáfolni teljes szakmai egyetértésben. Az 1241-42. évi eseményekről alkotott eddigi elképzeléseket az új tudásunk birtokában jelentős mértékben újra kell írni. A Magyar Királyság ellenállási képessége ugyanis sokkal nagyobb volt, mint eddig gondoltuk. A folyamatos drónozás és geofizikai vizsgálatok segítségével kiderítettük, hogy az Alföldön olyan erődítési rendszer volt, amelyről egészen az elmúlt évekig nem tudtunk. Az idén Szankon és Bugacon is olyan ellenállás képe bontakozott ki, amire nem is gondoltunk. Mindez sok mindenre magyarázatot ad. Például arra, hogy a magyarság miért szenvedett olyan iszonyatos vérveszteséget. Országos szinten a kutatás 15–50 százalék közé teszi a pusztítást, ezen a vidéken 90 százalékos volt a népességcsökkenés. Ebből is látszik, hogy hihetetlen erővel védekeztek az itt élők, nem véletlen, hogy a tatárok végül kivonultak az országból – részletezte Rosta
Szabolcs, aki őszintén beszélt arról is, hogy nagyon szerencsés együtthatók eredményezték, hogy a negyvenes éveiben láthatja megvalósulni két munkája eredményét is. A társadalom számára is hasznos, értékes és látványos, turisztikailag is kiemelkedő projekteket hoztak az ásatások. – De szeretek kimenni Félegyházán a Templomhalomhoz is, amely húsz éve még szemétdomb volt, most pedig a városlakók egyik kedvelt találkozási pontja. Büszke vagyok arra is, hogy kisebb-nagyobb formában több középkori templomot sikerült feltárnunk, amelyek ezeréves kultúránk legmaradandóbb emlékeit őrzik. Sok helyen sikerült keresztet, kopjafát, emléket állítani, vagy kivonni az érintett területet a művelés alól, hogy így óvjuk meg azokat a végső pusztítástól.
Kiváló kollégák
Rosta Szabolcs arról is beszélt, hogy bár a régészet számára a legkedvesebb, mellette szerteágazó munkát végez: tagja az ásatási bizottságnak, vezeti a megyei hatókörű Kecskeméti Katona József Múzeumot, amely kiváló országos és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, ugyanakkor a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének a központja is egyben. Mindez sok munkát jelent, melyek mellett az ásatásokra azért juthat energiája, mert kiváló kollégák vannak mellette.
