A „méltatlanul nem emlegetett, derék magyar tollforgatóra” emlékeztünk
Képgaléria
A megemlékezésen Kállainé Vereb Mária a város szülöttének emberi, tanítói, költői és írói örökségét idézte fel:
„Móra István, a félegyházi foltozó szűcs és a kenyérsütögető asszony 10 gyermeke közül a második volt. Városunkban végezte iskolai tanulmányait, majd Kecskemétre került. Onnan hazajött Félegyházára és a tanítóképző diákja lett, ahol 1885-ben jeles tanítói oklevelet kapott….
1886-ban családot alapított, feleségül vette a félegyházi tanítóképző hivatalsegédjének leányát, Újfalusi Évát. Hét gyermekük született, öt fiú és két lány….
Irodalmi munkásságát korántsem kíséri olyan elismerés és figyelem, mint ami öccsének (Móra Ferencnek) már életében kijárt. 1954-ben Illyés Gyula az Irodalmi Újságban „méltatlanul nem emlegetett, derék magyar tollforgatónak” nevezte Móra Istvánt. Őt is a Szegedi Napló fedezte fel, mint később öccsét…
Móra Ferenc István bátyjának, a saját költői tevékenységére gyakorolt hatását többször is méltatta, és ismerte el például azzal is, hogy a „Könyves könyv” című verseskötetének első kiadását dedikálva adta át neki a következő aláírással: Bátyámnak, tanítómesteremnek: Ferinek….
Még Zentán tanított, amikor 1894-ben megjelent a Versek című verseskötete, amelyet túláradó örömmel, lelkesedéssel fogadott a kritika. Benedek Elek például így szólt róla: „Olvassuk újra meg újra, nagy lelki gyönyörűséggel ennek a szegényes sorsával megelégedett poéta tanítónak Aranyra és Petőfire emlékeztető, de egyiket sem utánzó költeményeit, melyek magával ragadják az olvasót.” E verseskötet után vált országosan elismertté…..
Hosszú életet élt és gazdag munkásságot hagyott az utókor számára – a magyar irodalomtörténet azonban keveset foglalkozott vele. Szülővárosa viszont nem volt közömbös munkássága iránt. Már 1906-ban Dongó Orbán gimnáziumi tanár egyik tárcájában felvetette, hogy „Félegyháza e szélesebb alapon megírandó monográfiájában előkelő hely illetné meg Móra Istvánt, aki egész irodalmi működésével népünk életét, gondolkodásmódját tárja fel.”…
1957-ben bekövetkezett halálakor Mezősi Károly irodalomtörténész irányította rá a figyelmet Móra István íróra és munkásságára abban a nekrológjában, amely a Félegyházi Közlönyben jelent meg. Az 1970-es évektől kezdődően szellemi örökségére is több figyelem irányult. Mindezekben a hagyományfeltáró, írói tevékenységet méltató törekvésekben nagy szerepe volt Mezősi Károlynak, majd dr. Fazekas István ny. múzeumigazgatónak és Fekete János helytörténésznek, Móra-kutatónak, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület tiszteletbeli elnökének.”- mondta el a Móra Emlékbizottság tagja.
s-r
