A Napút festőjének élete elevenedett meg a könyvtárban
– Vereb Istvánnal 2016-ban kezdődött az ismeretségünk a kunszállási falunapon. Tavaly azzal keresett meg, hogy Csontváry képeihez-képeiről az érzéseit a muzsika nyelvén mondja el. Az egyes zenedarabokhoz azonban fel akarta használni a festő szuggesztív erejű „önéletírásait” fejtegetéseit. Engem ért a megtiszteltetés, hogy Csontváry Kosztka Tivadar az én hangommal mondta el gondolatait. A megszemélyesítéshez, a hitelességhez szükségesnek tartottam minél többet tudni az életéről és a művein át a mindennapjairól. Hozzá sok tévhit és előítélet is kötődik – mondta el az előadás elején Szűts Tamás, majd megidézte a művész életének állomásait és küzdelmeit.
– A művészet rögös pálya, ezt el kell tudni viselni! Az övé is mindjárt egy ilyen óriási buktatóval kezdődött, amikor a Kelety Gusztáv által vezetett Magyar Királyi Mintarajziskolába kérte beküldött rajzával a felvételét. Az igazgató szerint rajztudása a 10-13 éves gyermekeké, különben is maradjon az aranybányában, a gyógyszertárban, mert a művészpálya a megélhetést sem biztosítja. Ő szerencsére céltudatosan ment előre a vélemény ellenére a célja felé. Szinyei Merse Pál és Munkácsy komolyan vették a direktor elmarasztaló véleményét, évekig nem festettek!
Jövőjét „patika-mérlegen” tervezte meg, gondosan ügyelve arra, hogy először az induláshoz szükséges anyagi alapot teremtse meg, gyógyszertárat alapított Gácson. A közélet részese is lett, emellett az iskolai szertár kitömött állatai voltak türelmes modelljei. Itt festette első jelentős művér, az „Almát hámozó öregasszonyt” is. Tíz év után München, Karlsruhe, Düsseldorf majd Párizs következett. Az előbbiekben rajztudása tökéletes lett és kereste „napút színeit”. A Julian Akadémián nem maradt sokáig, mert az általa kedvelt nagyméretű munkákat itt tiltották, így búcsút mondott az akadémiáknak.
A Pompejiben festett „Porta principale” és a „Have, a kirurgus háza a Vezúvval” a magabiztos tudás, egyéni látásmód bizonyítékai. A helyszínen fest, átfogó élményt, fontos mondanivalót ábrázol és saját érzéseit is lefesti. Érzékelteti a fény és a légmozgás csodás látványát. Egyedi, temperához hasonlítható festéket használ, nem hiába szakképzett gyógyszerész! Barangol, fest, aszkéta módon él és táplálkozik. Pontosan tudja, mikor kész az adott motívum megfestésére, van türelme kivárni a pillanatot, akkor aztán nekikezd. Meglátja egy debreceni festőművész fényképeit a nagy Hortobágyról, és megfesti. Ebből a képéből bélyeg is készül. A Taormina, Baalbek, a cédrusok, a Siratófal, Mária kútja, a sort a Sétalovaglás a tengerparton zárja. 1910-től Budapesten él, a Hadik palota tetőterében bérel műtermet. Lejár a Japán kávéház művészasztalához is. Röpiratokat, filozófiai munkákat ír, előadásokat tart.
Ferenc Józsefről készült képe a „népeimhez” kiáltvány plakát középpontja. IV. Károly koronázásán még ott van, de nem tudja végigvárni a ceremóniát egészsége miatt, így megfesteni sem volt képes már. A háború után anyagilag tönkremegy, a hadikölcsön elúszik, a patika cseh uralom alá kerül. 1919 júniusában, Budapesten hal meg, szegénységben, de sorsával megbékélve; 125 képet hagyva az utókorra – foglalta össze Csontváry Kosztka Tivadar életútját Szűts Tamás.
