„A város megtalált az embersűrűben, és fiai közé soroz”
Képgaléria
A könyvtári emléktábla avatón Abonyi Szilvia elmondta: – Ha itt körbenézünk a falakon, láthatjuk azokat az emléktáblákat, domborműveket, amelyeket a városi könyvtár – dr. Tarjányi József kezdeményezésére, anyagi áldozatvállalásával és Bozóki István felajánlásaként – 2014-től elhelyezett: elsőként Wass Albert, majd Nyírő József, Reményik Sándor és Tamási Áron erdélyi magyar írók emlékére. Tarjányi József kezdeményezésére létrehoztuk a „félegyházi költők, írók falát”, ahol előbb Hunyadi László Petőfi-domborművét, majd 2019-ben ugyancsak Hunyadi László Móra Ferenc emlékplakettjét avattuk fel. E falon avatjuk fel ma Falu Tamás emléktábláját, amelyen a plakettet Molnár István képzőművész formálta meg és Bozóki István helyezett el.
Ha városunk irodalmi múltjáról és hagyományairól beszélünk, Petőfi Sándor és Móra Ferenc jut először az eszünkbe, pedig a paletta ennél sokkal szélesebb. Közülük kiemelkedik Falu Tamás, aki e napon, 140 évvel ezelőtt született Kiskunfélegyházán. Erről, Vallomás Petőfiről című jegyzetében a következőt írja: „Teljesen véletlen, hogy az ember hol születik, én véletlenül Kiskunfélegyházán születtem, így beleszülettem Petőfi szeretetébe. E szeretet később csodálattá fokozódott, s lelki motort adott a költészet felé.”
Tudjuk, hogy életének nagy részét Ócsán töltötte, ott élt és ott dolgozott. Élete végén vált újra szorosabbá kapcsolata szülővárosával. Mikor a város átnyújtotta neki a Petőfi emlékplakettet, a következőket mondta: „Életem utolsó örömei közé tartozik, hogy a város megtalált az embersűrűben, nyilvántart, és fiai közé soroz” – zárta mondandóját Abonyi Szilvia.
A város és a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület 15 évvel ezelőtt, 2006. november 11-én emléktáblát avatott a Petőfi-téren, Falu Tamás volt szülőháza helyén, az ócsaiak jelenlétében. A Petőfi-téri szülőháznál a koszorúzás előtt Kőháziné Kovács Mária mondott rövid beszédet. Kifejtette: – Ezen a helyen állott valaha az a ház, amelyben 140 évvel ezelőtt megszületett Balassa Lajos, vagy ismertebb nevén Falu Tamás. Hosszú élettel ajándékozta meg a sors, hosszabbal, mint amennyi Petőfi Sándornak és Móra Ferencnek együttesen adatott.
A kis Sándor és Fercsike a legszebb éveket – a gyermekkort – élték városunkban. Falu Tamás alig egy évesen elkerült innen. Költői tehetsége korán megmutatkozott, életműve együtt indult a magyar irodalom egyik legnagyobb nemzedékével, a nyugatosokéval. Ő azonban mindvégig megmaradt vidéki költőnek, de így is benne élt kora szellemi világában: verseit a Nyugat, A Hét, Az Új idők közölte. Ócsáról, ahol élete nagy részét töltötte, hetente felutazott Budapestre, előadóestekre, rádiószereplésre, írótársakkal, barátokkal való találkozásra. Élete alkonyán újra megtalálta a szülővárost, s a szülőváros is őt. Többször járt Félegyházán, 91 évesen Petőfi-emlékplakettet adományozott neki a város. Az innen vitt félegyházi virágcsokor a legkedvesebb ajándék volt számára. „Bár soha ne hervadna el!” – mondta. 1977. július 13. óta a virágokat már csak a sírjára tehetjük le.
A megemlékezés után a városvezetés nevében Rosta Ferenc alpolgármester, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület nevében Laczkóné dr. Szabó Klára, az egyesület örökös elnöke, Kállainé Vereb Mária, a városi könyvtár nyugalmazott igazgatója, valamint Wolnerné Vidéki Szilvia, a Platán iskola igazgatója helyezte el az emlékezés koszorúját.
s. r.
Fotó: Veres Borbála
