Szomszédjog: korlátozható-e az állattartás a falvakban és a városokban?
Az egymás mellett élés szabályai, az úgynevezett szomszédjogok az elmúlt időszakban komoly figyelmet kaptak. A felfokozott érdeklődés magyarázata, hogy a mögöttünk hagyott hónbapokban a home office bevezetése vagy egyszerűen csak a csendesebb lakókörnyezet miatt kiköltözési hullám indult meg a vidéki települések irányába – írja a Világgazdaság melléklete, az Agrokép.
Szomszédjogi viták természetesen nem csak hazánkban fordulnak elő, a francia parlament például épp az idén fogadta el azt a törvényt, amely szerint a vidéki hangok, zajok – különösen a kakasoké – a vidék „hangörökségébe“ tartoznak, és így csendháborításnak sem minősülnek.
Hol húzódnak a határok a jogszerű állattartás és a birtokháborítás között?
Nincs szükség különösebb magyarázatra azzal a magánjogi és társadalmi alapelvvel kapcsolatban, hogy a saját ingatlanom használatának vannak bizonyos korlátai, hiszen a szomszédban élő személyek jogait is tiszteletben kell tartanom. A Polgári Törvénykönyv ezt úgy fogalmazza meg, hogy a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. A gyakorlatban viszont mégis előfordulnak olyan jogviták, mikor a szomszéd nem tűri a sertésólak szagát, a kakas kukorékolását vagy a kutya ugatását.
Mikor lesz az állattartás „szükségtelenül zavaró”?
A bírósági joggyakorlat elég részletesen kidolgozta ezeknek a jogvitáknak a megítélését, kimondva, hogy egészen addig nem korlátozható az állattartás, ameddig azok a társadalmi együttélés szabályait nem lépik túl. Nem amiatt lesz tehát egy tevékenység jogellenes, mert a szomszéd esetleg ezt annak érzi, hanem attól, ha az állattartás a környező lakóközösség élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül zavarja, illetve haszonállatoknál, ha az állattartás a helyben szokásos mértéket rendszeresen és jelentősen meghaladja. Ha ezekre a kérdésekre nemleges válasz adható, úgy akkor sem állapítható meg a birtokháborítás, ha az a szomszéd számára egyébként elviselhetetlen zavarást is jelentene. Nyilván azt nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a kialakult életrend teljesen más a balatoni üdülőövezetben és egy alföldi településen.
Fotó: Zantleitner Ingrid – 24 óra
Kié a bizonyítási teher?
A birtoksérelmet és az azzal kapcsolatos szükségtelen zavarást annak a félnek kell bizonyítania, akinek ez érdekében áll. Tehát, ha valaki kifogásolja a sertésól szagát vagy a kakas kukorékolását, az megindíthatja ugyan a birtokvédelmi eljárást, de bizonyítania már neki kell, hogy a szomszéd szükségtelenül zavarja őt az ingatlana használatában. Birtokvédelmet egyébként főszabály szerint a jegyzőtől lehet kérni (legkésőbb a zavarás kezdetétől számított egy éven belül). A birtokvédelmi eljárást a jegyző viszonylag gyorsan folytatja le, hiszen 15 napon belül döntést kell hoznia, a határozatát pedig három napon belül végre kell hajtani (arra főszabály szerint még a jegyzői döntés bírósági megtámadásának sincs halasztó hatálya).
Korlátozhatja-e az önkormányzat a haszonállatok tartását?
Egy 2012-es törvénymódosítás alapján az önkormányzatok nem korlátozhatják rendeletükben a haszonállatok tartását. Ez még a budapesti belvárosi kerületekre is igaz, de természetesen ott a sertés-vagy baromfitartásnak más gyakorlati akadályai vannak. A 32/1999. Kormányrendelet például előírja, hogy az állat számára a fajtájának megfelelő mozgásszabadságot kell biztosítani, így eleve kizárt a haszonállatok tartása egy Andrássy úti bérházban. Arról is érdemes beszélni, hogy az épületek, istállók építészeti szabályainak, a védőtávolságok kijelölésének is vannak korlátai, hiszen erre vonatkozó előírásokat csak a helyi építési szabályzatban írhat elő az önkormányzat.
Dr. Cseh Tibor András, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének megbízott főtitkára
