Félegyházinak érzem ma is magam

A Félegyházáról indultak helytörténeti beszélgetéssorozat legutóbbi vendége prof. dr. Vas Bence gitárművész, tanszékvezető egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar művészeti és tudományos dékánhelyettese volt a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban. A vendéggel dr. Tarjányi József, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület tiszteletbeli tagja beszélgetett. Lapunk félegyházi kötődéséről, élményeiről kérdezte az előadóművészt, egyetemi oktatót.

– Ebben a városban születtél, itt cseperedtél fel, a zenével is itt találkoztál. Mit jelentett, jelent neked Kiskunfélegyháza?

– A szüleim itt élnek, és nagyon sok barátom is. Ezért én soha nem éreztem azt, hogy elszakadtam volna Félegyházától. Mindig hazajöttem, rendszeresen látogatom szüleimet és barátaimat. Egyik lábam most itt van, a másik Pécsett, és egy kicsit Budapesten. A bátyámék Szegeden élnek, ez a négyszög számomra meghatározó. Nem érzem azt, hogy a gyökereimet elvesztettem volna, félegyházinak érzem ma is magam.

– Van olyan korábbi élményed a városról, ami midig felidőződik?

– Sok van. Életem egyik legszebb időszaka a Móra Ferenc Gimnáziumban töltött évek voltak. De vannak emlékeim még a bölcsődéből is. Ahogy öregszik az ember, egyre jobban látja, hogy honnan indult.

– Édesapáddal jártam először Erdélyben, a hetvenes években. Ő rajongója annak a tájnak, mint ahogy én is azzá váltam. Erdély szokott szerepelni úti céljaid között?

– Édesapám ma is rajong Erdélyért. Volt időszak, amikor nagyon sokat mentem én is. Az utóbbi időben – amióta korosodnak a szüleim – már kevésbé vágnak neki hosszú utazásnak. Így én szoktam elvinni őket nyaralni, többek között Erdélybe is. Az egyetem most kihelyezett festészet-szobrászat szakot indít Sepsziszentgyörgyön, ez ügyben sokat járunk arrafelé. Mindenesetre Félegyháza a szívem csücske. Gyönyörűen megújult ez a város.

s. r.

Kövessen minket a Facebookon is!