Titkok a levéltárból – Egy városrendezési pályaterv 1907-ből

Az 1907-es esztendő fordulópontnak tekinthető Kiskunfélegyháza építészetében. Nemcsak új stílusok, a szecesszió különféle változatai jelentek meg ekkor, de a politikai helyzet is konszolidálódott, ami a gazdaság fellendülését eredményezte. A városvezetésben is új korszak nyílt, a polgármesteri székbe került agilis jogász, Molnár Béla nagyszabású városfejlesztés alapjait kezdte el lerakni.

A városi közgyűlés még 1905-ben küldött ki egy bizottságot, amelynek a város rendezési tervének előkészítése volt a feladata. A bizottság 1905. augusztus 21-én azt javasolta, hogy a leendő rendezési terv beszerzésére írjanak ki tervpályázatot. A tervpályázat koncepcióját Forbáth Imre mérnökkel állíttatták össze 1906-ban. (Forbáth ekkoriban készítette el a város térképét is.) A mérnök 1907. február 19-én készült el a pályázati alapdokumentumokkal. A március 6-án megjelent versenykiírásra öt pályamű érkezett be, amelyek közül kettőből maradtak fenn tervlapok. Ezek egyikének készítője a szabadkai mérnök, Balog Lipót volt, aki Petőfi Kiskunság című versének fél strófáját választotta jeligének: „Hova szívem, lelkem / Mindig mindenhonnan vissza-visszavágyott, / Újra láttam végre születésem földét, / A szép Kiskunságot!” Jóllehet, terve a pályázati előírásoknak nem minden tekintetben felelt meg, mégis jelentős kordokumentum arról, milyennek képzelte el a város jövőjét.

Balog Lipót – Budapest mintájára – átszerkesztette volna Félegyháza úthálózatát. Körutat létesített volna, a vasúton túlra, a nyugati városhatárba munkástelepet, északnyugatra gyárat álmodott meg, északra pedig egy villanegyedet tervezett. A déli határban vágóhíd, további gyárak, sertéshizlalda létesült volna. Számos parkot, egy ideiglenes, nyári színházat, valamint egy a Szent István-térre néző állandó színházat képzelt el. A tervezetből kitűnik az úthálózat bővítésének, javításának szándéka is. A pályaműből két tervlap maradt az utókorra, az egyik tusrajz a jövendő Kossuth utcát ábrázolja többemeletes palotabérházakkal, a másik pedig az Ótemplom előtt elképzelt parkot.

A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet két bírálót küldött ki a pályatervek vizsgálatára, Palóczi Antal egyetemi magántanárt és Francsek Imre mérnököt, akik többször is időztek a városban. Tapasztalataik birtokában 1908-ban Balog a harmadik, nem kevés összeggel járó, 500 koronás díjat kapta meg. Az első díj Wälder Józsefé lett, ám halála és az első világháború kitörése megakadályozta rendezési tervének megvalósítását.

Brunner Attila