Karácsonykor sem adnak kosarat
Simon Zoltán Szerbiában, a vajdasági Nagykikindán született. Onnan sodorta el az élet Kiskunfélegyházára, ahol elsőként kosárlabdaedző lett, míg az utóbbi években a Kiskunfélegyházi Városi Sportcsarnok sportszervezőjeként is tevékenykedik.
– Hogyan zajlanak az ünnepi előkészületek?
– Amióta egy családot alkotunk, még jobban várjuk a decembert. Engem még leköt a sportcsarnoki munka, az edzések, meccsek, addig Marina becsempészi az ünnepi hangulatot a házba, a lelkünkbe. Decemberben megjelennek a díszek és természetesen az adventi koszorú. Tudatosan nem a drága ajándékvásárlásról szólnak a napjaink. Próbálunk egyedi ötletekkel, élményekkel meglepetést okozni a másiknak. Adtunk már ajándékba színházi és egyéb rendezvényre, eseményekre szóló belépőket. Részt veszünk karácsonyi kezdeményezésekben is, mint például a cipődoboz-akció. A gyerekeinket is abban a szellemben neveljük, hogy adni jó!
– Hogy ismerkedtél meg Marinával?
– A kosárlabda hozott össze minket. Félúton találkoztunk: Ő Budapestről, én a Vajdaságból jöttem. A találkozásunkkor Marina lányának, Zsannának én voltam a kosárlabdaedzője. Ő is sportolt, így egyből megértettük egymást. Egy életvidám, határozott nőt ismertem meg benne. A kapcsolatunk később kezdődött, amikor is 19-re lapot húztam, és megkértem, hogy ne költözzenek el a városból. 40 évet vártam rá és éreztem, hogy nem szabad elengednem. Még abban az évben össze is házasodtunk. Fontos dátum ez, hiszen szülei 44. házassági évfordulóján mondtuk ki a boldogító igent nem máshol, mint a városi sportcsarnok közepén, 2017. december 29-én.
– A kicsi Zorán már elmúlt 1 éves, hogyan karácsonyoztok?
– Volt, hogy otthonunktól távol ünnepeltük a karácsonyt. Zorán születésével ez megváltozott, itthon leszünk. Igényeljük is, hogy együtt legyen a család. Kíváncsian várjuk, hogy Zorán mit fog szólni a nagy karácsonyfához és persze, hogy hol lesz a fa biztonságban. Lesz idő sok játékra és nevetésre is. Évek óta ezt vártuk, hogy gyerekzsivajjal legyen tele a ház.
– Mi kerül az ünnepi asztalra? Akadnak-e olyan házi, hagyományos specialitások, amiknek mindenképpen helyük van?
– Minden évben szavazásra bocsátjuk, hogy mi legyen a menü. Öt éve leszünk együtt, de még nem volt olyan, hogy ugyanaz került volna az ünnepi asztalra. Idén egy hagyományos szerb ünnepi fogás készül, a lovačke šnicle sa šampinjonima, azaz vadász steak,csiperkegombával. A süteményfelelős pedig már több éve Zsanna. Szeretjük a hagyományos karácsonyi ételeket. Halászlével és töltött káposztával a szüleink is várnak minket.
– Mit terveztek az ünnepekre? Kirándulásra, pihenésre, családlátogatásra is jut idő?
– Elég aktívan pihenünk, mindegyikre szánunk időt. Szinte már hagyomány, hogy minden évben van társasjáték a fa alatt. Ez összehozza a család, a barátok apraja-nagyját. December 29-én lesz a házassági évfordulónk. Azt tervezzük, hogy Zlatiborba utazunk egyet szánkózni és ott ünnepeljük az újévet, persze ez függ a járványhelyzettől is.
G. Z.
