Kreatív ajándékok – kézzel készített nyakláncok
Mint mesélte, korábban ő is sok ilyen ajándékot készített. Aztán egy ponton túl fontos lett számára, hogy ismerje az autentikus mintákat, motívumokat. Így kezdődött a komolyabb része a gyöngyfűzésnek. Ma úgy próbálja gyöngysorait, nyakláncait megalkotni, hogy a hagyományos motívumok mellett a modern vonal is jelen legyen. A hangsúly mégis a hagyományon van – mondja, hiszen erről szól maga a gyöngyfűzés is. Mónika küldetésének érzi, hogy a nyakláncai hordozzák a múltat. Viszont a népi motívumok a modernnel keverve széles teret adnak a kiegészítők világában, harmonikus összhangot teremtve akár farmerhoz, akár estélyi ruhához viselik azokat.
Annak, aki otthon kezd gyöngyöt fűzni, a népi ékszerkészítő mindenekelőtt az alapanyag gondos kiválasztására hívja fel a figyelmet. Ritkán lehet minőségi gyöngyökhöz jutni – mondja –, ő is hosszas kutatás eredményeként talált rá arra a nagykereskedésre, ahonnan beszerzi a szükséges kellékeket. Szerinte lényeges, hogy üveggyöngyökkel dolgozzunk, mert a rossz minőségű műanyag gyöngyökkel nem biztos, hogy kijön a forma. Akkor pedig elmarad a sikerélmény. Az üveggyöngyök szép egyformák, könnyebb velük a munka.
Nyakláncairól elárulta, hogy egy összetettebb darabban hat-hét munkaóra van, de az is előfordul, hogy húsznál is több órát foglalkozik egy alkotással. Azt mondja, izgalmas és összetett dolog a nyaklánckészítés, de az is előfordul, hogy a fáradozás ellenére nem elégedett a végeredménnyel. Ilyenkor lebontja és újrakezdi. Máskor meg sokáig sehogy sem mutat a megtervezett forma, aztán mégis lenyűgöző lesz a végeredmény.
Mónika tizenévesen, egy néptánctáborban tanulta meg a gyöngyfűzést, ami már akkor nagyon megtetszett neki, de aktívan hat éve műveli ezt a tevékenységet. Elmondása szerint kikapcsolja, nagyon szereti csinálni. Egy fájó orvosi diagnózis után vetette bele magát intenzíven a munkába, akkor éjjel-nappal fűzött, hogy elterelje a gondolatait. A diagnózis később tévesnek bizonyult, a gyöngyfűzés viszont megmaradt. Ma már rutinosan, de változatlanul nagy lelkesedéssel és alázattal végzi. A Hagyományok Házában tanult, ott csiszolta szépérzékét. Mosolyogva emlékszik vissza arra, hogy régebben sokkal élénkebb, harsányabb színkombinációkat használt, amit ma már soha nem alkalmazna. Ilyen például a kék és narancssárga párosítása. Úgy érzi, hogy mostanra színhasználata is átgondoltabb, elegánsabb. Nagyon élvezi a munkáját, az igazi kihívást számára a nagyobb nyakláncok jelentik, amihez már komoly tudás szükséges. Több száz nyaklánc elkészítésén keresztül jutott el odáig, hogy ma már biztosan tudja miből milyen minta készíthető és végül hogyan áll össze a harmonikus kép.
Azt meséli, hogy az érdeklődők közül nem lehet első látásra megmondani, hogy ki a gyöngyszerető és ki nem az. Gyakran azokból lesz vásárló, akikről nem is gondolta volna, hogy vonzódnak ezekhez a hagyományos darabokhoz. De talán éppen ez a kiszámíthatatlanság teszi olyan széppé és izgalmassá a pillanatot, amikor nyaklánc és viselője egymásra találnak – mondja.
Mónika távolabbi tervei között szerepelnek kiállítások, és gyerek, valamint felnőtt foglalkozásokat is szeretne tartani. Szerinte nagyon fontos, hogy a kicsiknek legyen lehetősége gyöngyöt fűzni, ugyanis ez a tevékenység bámulatosan fejleszti a finommotorikát. Saját gyermekén tapasztalja ennek jótékony hatását.
Samu Mónika népi ékszerkészítő munkái megtekinthetők a Móra Ferenc Művelődési Központban megrendezett adventi kézműves kiállításon és vásáron, december 20-áig.
Z. A.
