Leányálom
A szerző így vall új művéről:
"Ez a könyv tehát – eltérően a Legényregénytől – nem regény. A valóságban inkább érzelmi kifakadások rögzítése versben, néha prózában, s nagyon erősen a kép eszközével. A kép rendkívül fontos. Nincs annyi lehetőségünk a szexualitásra, amennyit szeretnénk. Ezért gyakran képben éljük meg: a tinik kezdő, izzott, lázas képében, az elhagyatottságok fájó képében, a kitaszítottság könnyes képében, az újraéledés tobzódó festményeiben. Elménk mindent szállít, azt is, amit a test nem. S mert elménk irányítja testünket, ez utóbbi úgysem maradhat le: szállít majd ő is mindent, csak legyen rá megrendelés az okos elmétől. S ha ez nincs, szállít magától.
A test a vágyak forrása és célja. Forog, mint a Föld. A Nap körül. S mindenkinek van legalább egy Napja. Lehet, hogy távoli, és a hétköznapi szó csillagnak hívja, de aki e nagyon messzi távolba kényszerül a maga Napjához – csak ott talál, csak ott létezik neki -, az éppoly boldog, mert megtalálta a magáét. Hogy csak a képzeletben? Ne feledjük: Homo sapiens vagyunk, nem párzó nyulak. A képzelet és az azt hajtó szellem a legfőbb tudásunk tartozéka. Nagyon keskeny a vonal az elképzelt és a megélhető boldogság, a szexuális varázs között. Látszólag e mondat iszonyú nagy butaság. Azt javasolom mindenkinek, higgyen benne."
(a képen Gubcsi Attila Pihe-nő című festménye)