Felgyulladt a második gyertya a város adventi koszorúján
Képgaléria
„Közeleg az ünnep
békét hoz magával,
telve reménnyel,
örömmel és vággyal,
felölti a világ
hófehér ruháját,
s meggyújtja csendben
a szívek gyertyalángját.
A lélek is csendesül,
átjárja a béke,
reményruhát öltve
vár e csodás éjre,
a szíveknek csendes,
szelíd dobbanása
egy szikrázó csillag
fénysugarát várja,
égi reménységet,
el nem múló békét,
az otthonnak áldott
boldog melegségét,
a szeretet fénylő,
arany glóriáját,
mindent átölelő
tündöklő csodáját.
Öltöztesd fel lelked
tiszta hófehérbe,
boldog békességgel
várj e csodás éjre,
tárd ki lelkednek
bezárt kapuját,
s engedd magadhoz
a szeretet angyalát.
Kívánok mindenkinek
áldott ünnepeket,
szívet melegítő
csodás szeretetet,
békét, örömöt,
megvalósult álmot,
egy reménységgel teli,
sokkal jobb világot!”
Ezt követően a Tiszta Forrás Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda adott ünnepi műsort (felkészítő tanáruk Dávid Orsolya volt), majd Rónaszéki Gábor, a Sarlós Boldogasszony Főplébánia plébánosa szívmelengető szavai zárták az ünnepélyt:
– Kora hajnal volt még, teljes sötétség odakint. Egy gyertyát gyújtottam meg a szobában és a keletre néző ablak elé tettem. A gyertya fénye bevilágította a szobát. Hangulatos, szép fénye volt, bár gyengécske. A szobában maradtak még sötét zugok, ahová a gyertya fénye nem tudott behatolni. A gyertya imbolygó lángja pedig félelmetes mozgó árnyakat rajzolt a plafonra. Amúgy minden szépnek és épnek tűnt. Aztán egyszer csak megjelentek a felkelő nap első sugarai, bevilágítottak az ablakon, s a szoba képe megváltozott. Lassacskán a sötét zugok eltűntek, mindent beborított a fény. A gyertya lángja már nem is látszódott, fénye, halványsága jelentéktelenné vált. Csak a gyertyaszál körvonalai, mint valami sötét árnyék rajzolódtak ki az erős napsütésben. A falakon, a bútorokon megjelentek az ütött-kopottság jelei: a lemállások, a koszos foltok, a lepattogzott festék, és a hiányzó, letört díszítőelemek tátongó csúnyasága. Minden élesen láthatóvá vált, a szép is, és a csúnya is. Elgondolkodtam. Melyik a jobb? A gyertya fénye, vagy a nap sugara? Melyik a jobb? Ha csak nagyjából és homályosan látunk, és azt hisszük, hogy minden rendben van, vagy ha a nappali világosság beragyog mindent, és láthatóvá válik, ami valóban szép, de láthatóvá válnak a hibák és a hiányosságok is.
Kétezer évvel ezelőtt Földre lépett a világ világossága, Jézus jelenléte beragyogta ezt a Földet. Megmutatta nekünk, hogy az önfeláldozó igazi szeret által széppé és értelmessé tehetjük az életet, de megmutatta azt is, hogy gyengeségeink, gyarlóságaink, és bűneink miatt mennyire rászorulunk Isten irgalmas szeretetére és jóságára. Megmutatta, hogy Isten lehajolt hozzánk, és kitárta felénk ölelő karjait. Gyertyafényes, apró lámpás világban élünk. Kevesen akarják az igazi fény, a világ világosságának megjelenését az életükben. Talán jobb a homály, amely sok mindent elfed, úgy gondolják. De igazi életet csak az tud élni, aki lát! Aki hajlandó szembenézni a valósággal és nekiáll kijavítani, leküzdeni hibáit, hiányosságait, bűneit. Mennyivel értelmesebb és értékesebb lehetne az életünk, ha végre befogadnánk őt, a világ világosságát, Jézus Krisztust. Mennyivel örömtelibb lenne az ünnepünk, ha az valóban Jézus érkezéséről szólna – tette fel a kérést a plébános, amit minden jelenlévő magával vihetett megválaszolásra a csöndes adventi estékre.
V. B.
