Elhunyt Kerék Csaba, a legendás testnevelő, edző
Életének 82. évében, türelemmel viselt betegség után 2021. december 4-én elhunyt Kerék Csaba a József Attila Általános Iskola nyugalmazott testnevelő tanára.
Mindenki Csaba bácsija 1940-ben született Nagybaracskán. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán diplomázott magyar-történelem-testnevelés szakon, majd a Nagyszőlő Úti Általános Iskolában kezdte pedagógusi pályáját.
1971-ben került a József Attila Általános Iskolába, amelyhez egész életében hű maradt. Az iskolai sport és nevelés mindig szorosan összefonódott személyével. Tanóráin kívül sportköri és egyesületi szinten foglalkozott a tehetséges diákokkal. Első sikereit tanítványaival kosárlabdázásban, később atlétika sportágban érte el.
Sok száz gyermeknek adta át sportszeretetét, de fontosnak tartotta azt is, hogy növendékeit megtanítsa az aktuális alapkövetelményekre. Nála nem volt olyan gyerek, aki ne tanult volna meg kötelet mászni és szekrényt ugrani. Több évtizedes pályája során számos városi, megyei, országos versenyen szerepeltek tanítványai sikeresen, amiről az iskolai tárolókban elhelyezett érmek, serlegek tucatjai tanúskodnak. Kerék Csaba neve ismerősen cseng az ország atlétikai berkeiben: számos magyar bajnokot nevelt ki. Tanítványai közül sokan választották hivatásul a testnevelő tanári pályát. Ők adják tovább tudását, elhivatottságát, sportszeretetét a felnövekvő ifjúságnak. Nemcsak edzőként, de sok éven át aktív sportolóként is példamutató sportember volt több sportágban. Testnevelő kollégáival, barátaival, később volt tanítványaival hétvégenként együtt kosárlabdázott, focizott.
Nyugdíjas korában is aktív életet élt, nem múlt el egyetlen nap sem, hogy ne ment volna be szeretett iskolájába edzést tartani, tanácsokat adni, vagy csak beszélgetni a kollégákkal. Munkásságát több alkalmammal is elismerték:
1979-ben Oktatásügy Kiváló Dolgozója
1992-ben Bács-Kiskun Megye Pedagógiai Díj
1996-ban Bács-Kiskun Megye Sportdíj
2010-ben Kiskunfélegyházáért kitüntetés
2014-ben Kiskunfélegyháza Díszpolgára
Hiányát már betegsége idején is éreztük. Egy nagyszerű embert veszítettünk el személyében. Emlékét megőrzik tanítványai, pedagógus kollégái, edzőtársai és mindazok, akik ismerték. Csaba bácsi egész életét a sportnak szentelte, kitörölhetetlen nyomokat hagyva városunk – s nyugodtan mondhatjuk –, az ország sportéletében!
Dinnyés-Kis Zsuzsanna
tanítvány, sportoló, kolléga
Alábbiakban egy volt tanítványa emlékező sorait olvashatják.
Sosem voltam jó sportoló
Egy diák voltam a sok józsefes között. Valamiben azonban mégis különleges: nekem Csaba bácsi volt az osztályfőnököm!
Csaba bácsi – aki már a szüleink generációját is tanította és később a gyerekeinkét is – hosszú, legendásan sikeres pályafutása alatt mindösszesen két, talán három osztályt osztályfőnökölt. Ma már tudom, micsoda kitüntetés ez számunkra!
Nem tudom megítélni, hogy jó pedagógus volt-e. Én ahhoz nem értek. De azt tudom, hogy ő tanított meg minket az asztalnál helyesen ülni, ahogy egy polgári családban tanították volna, ha oda születünk. És bizony, már őszülő halántékkal ma sem merek jó társaságban felkönyökölni az asztallapra…
Arra is ő tanított, hogy legyünk őszinték és egyenesek. Talán, mert ő is az volt. Emlékszem, osztálytársunk Norbi temetése után ott ültünk néhányan Csaba bácsinál a szobájában, és ő nekünk, rólunk mesélt. Közben pedig folytak a könnyei.
Nem volt gyereke. Mi voltunk a gyerekei.
Számunkra – a 8/a számára – a zsibongónak és a földszinti aulának mindig volt egy sajátos atmoszférája, és riadt tekintettel figyeltünk, ha Csaba bácsi halk lépteit véltük hallani. Ettől ugyanúgy összerezzentünk, mint élces hangjától, ha hozzánk szólt. Évtizedek múltán is, ha belépek az iskola hűvös aulájába, mindig fülelek, hátha ő jön a folyosón.
Szerencsés vagyok. Két hete még megfoghattam a kezét. Átadtam az osztálytársak üdvözletét. Épp felgyógyult egy betegségből. Vidám volt, sorolta a neveket, hogy mennyien hívták telefonon. Azt üzente, hogy mindenkit puszil és mehetünk hozzá látogatóba. Mi pedig nem búcsúzni szerettünk volna Csaba bácsi.
Isten veled!
