Úgy gondolom, csoda, hogy itt vagyok
Borítókép: Fantoly Márton
– Úgy gondolom, hogy valóban csoda, hogy itt vagyok. Hogy hazaértem. 14 nap küzdelem után, orvosok, ápolók és az asszisztencia segítségével sikerült talpra állnom. Ez sokszor elérzékenyít – mondta Balla László a beszélgetés elején.
Visszaemlékezett a betegség kezdetére, ami november elejére tehető. Egyik hétfő reggel érezte, hogy valami nincsen rendben vele. Fájt a feje, gyenge volt, fáradtnak érezte magát. Másnap jelezte, hogy szüksége lenne tesztelésre, aminek eredménye már egyértelműen mutatta a fertőzést. Természetesen azonnal karanténba vonult, háziorvossal konzultált, akitől gyógyszereket kapott. Eltelt nyolc nap és azt érezte, hogy nem javult az állapota, de nem gondolt komoly bajra. Még akkor sem, amikor felesége és kolléganője, Bajzák Andrea észlelve, hogy romlik az állapota, mentőt hívtak hozzá. A mentő kórházba szállította és másnap, a Covid-osztályon szembesítették vele, hogy a vírus mekkora károkat okozott a szervezetében: tüdőembóliát, magas vérnyomást és rendkívül magas vércukorszintet állapítottak meg nála és háromnapos szigorú ágynyugalmat írtak elő a gyógyszeres kezelés mellett.
– Három napig mozdulatlanul kellett feküdni egy olyan embernek, aki folyton mozgásban van és mindig aktív. Szörnyű volt. Mindamellett, amikor szembesültem a betegség komolyságával, akkor először nem mertem elaludni több napig, hiszen nem tudtam, hogy egyáltalán felébredek-e. Nagyon sok minden pörgött le előttem. Események az elmúlt évekből. Úgy éreztem, hogy ennyi idősen még van mit csinálnom, nem szabad feladni – mondta az alpolgármester.
Lassú javulás vette kezdetét. A negyedik nap felülhetett, az ötödik napon a mosdóig kimehetett. Mindössze hat méter volt, amit sétált először, de ez is óriási nehézséget okozott. Később a napi öt-hat tasak infúziót és a gyógyszereket is csökkentették, majd a 13. kórházi napon közölték vele, hogy negatív a PCR-tesztje, így hazajöhetett. Ma már itthon lábadozik, napi egy programot vállal, bár bevallása szerint nagyon nehézkes még a séta. Türelemre, nyugalomra intették, amit elfogad.
– Nem hittem el, hogy nagy lehet a baj. Meg sem fordult a fejemben. Felvettem az oltásokat, a harmadikra készültem, amikor elkaptam a vírust. Csak azt tudom ezek után mondani, hogy nincs jobb megoldás, mint az oltás. Biztatok mindenkit, hogy jelenleg ez az egyetlen megoldás. Vegyék fel – tanácsolta Balla László.
A kórházban töltött idő alatt sokat gondolkodott. Egy dologban még inkább megerősödött: csak teljes szívből szabad bármit is csinálni. Mindezek mellett belátta, hogy időnként túlvállalta magát az elmúlt években, amin szeretne változtatni, de csakis úgy, hogy tágabb környezete ne lássa ennek kárát. Több időt szeretne a családjával tölteni és a feladatokat egy kicsit átcsoportosítani.
Végezetül megköszönte a sok üzenetet, jó szót, segítséget, amit kapott. Sok erőt adott neki. Hangsúlyozta, hogy sokszor egy kedves gesztus több százalékos javulást eredményezett nála adott napon. Ezt soha nem felejti el, amíg él.
Készül a szeretetebédre, ami 14 éves hagyomány már a körzetében. December 23-án, egy tál kocsonyával kedveskedik Illés Gyula segítségével a rászorulóknak. Addig is, és ezek után is erősödik, hogy aztán januárban – ahogyan ő fogalmaz – teljes mellszélességgel tudjon újra csatasorba állni.
Z. A.
