Keresem az állatokat és a fényeket továbbra is
– Mikor, és miért kezdődött a fotózás iránti szenvedélyed?
– A nyolcvanas évek vége óta tagja vagyok a félegyházi Holló László Képzőművész Körnek, ahol a képalkotás minden formáját kipróbáltam. Ceruzarajz, szénrajzok, tusrajzok, de belekóstoltam a színek világába is. Hiába végeztem az általános iskolai rajztanulmányaimat igazgatói dicsérettel, sajnos nem lehetett ez irányban tovább tanulnom, így maradt a Holló-kör, amit annak idején Terescsényi Bandi bácsi vezetett, aki az általános iskolában is tartott fotószakkört. Azt hiszem, ő inspirált a fotózásra.
– A természetfotózás valóban szenvedélyeddé vált.
– Én úgy fogalmaznék, ez "örömfotózás". A helyi televíziónál eltöltött 14 év, és a Félegyházi Közlöny fotósaként megélt időszakban mindig adottak voltak a témák, amit fényképezni kellett. Egy bizonyos szintig kiélhettem a kreativitásomat, de valljuk be őszintén, ez azért nem az a kreatív felszabadult fotózás volt. Most akkor fotózom, amikor akarok és azt, amit szeretek, egyedül az erre szánt idő szab határokat az "alkotásnak".
Alkotás! Most lehet, hogy megköveznek sokan, de gondolkodtam, és mások is azon, hogy a természetfotózás vajon művészet-e? Én úgy gondolom, hogy "dokumentarista" fotózás, de az ahhoz vezető út, a természet, az állatok szeretete, tisztelete és ismerete az művészet. Nem fennkölt, nem magasztos, de én annak tartom! Egy kép készítése bizonyos aszkézist követel. Hajnali kelés, éjszakai ébrenlét, hidegben, melegben kint keresni az állatokat, esetleg órákig csendben ülni a leshelyen várva, hátha jön valami. Összegészében ez a művészet az alázat!
– Milyen a fogadtatása a fotóidnak?
– A visszajelzések a közösségi oldalakon, biztatóak, dicsérőek az ismerőseim és barátaim részéről. Ezzel meg is válaszoltam, hogy a közösségi oldalon szoktam a próbálkozásaimat publikálni a kiállításokon kívül. A mostani kiállítási helyszín pont ezért szerencsés választás, mert egy "másfajta" kiállításra nem igazán járó közönség is láthatja a képeket, egy baráti sörözés közben. Nem egy kiállításra jönnek be az emberek, hanem egy koccintásra, egy beszélgetésre és valószínűleg elnyeri a tetszésüket az anyag, és nem csak a finom sör miatt távoznak jó szájízzel a helyről.
– Folytatás?
– A folytatás, a folytatása az "örömfotózásnak". Vannak tervek, ötletek, például most a csillagfotózás technikai és kreatív oldala érdekel. Ha van szabadidőm, megyek, keresem az állatokat és fényeket továbbra is, de nem csak a Kiskunságban.
H. S.
