Emese, aki rajzol a mesék nyelvén
– Mit kaphatnak a mai, digitalizált világ gyermekei az olvasott mesétől?
– Az óvodás korszak elején még nem tud különbséget tenni a gyerek a mesevilág és a valóság között. Rendkívül káros lehet, ha csak digitalizált formában jut mesékhez. A villogó képek, a grafika, a hang megterheli az idegrendszert és korlátok közé szorítja a fantáziát.
– Nálad hogyan következett a mese szeretetéből annak képi feldolgozása?
– Tulajdonképpen, mindig is képekben gondolkodtam. Amikor kislány voltam, nagyon sok mesét hallgattam a szüleimtől, aztán amikor már tudtam olvasni, saját szórakoztatásomra is elővettem a könyveket. Nagyon tetszettek a szépen megrajzolt képek. Volt egy kis közös családi játékunk: a testvéreimmel és a szüleimmel meséket találtunk ki, amiket elmondtunk egymásnak, vagy olykor le is rajzoltuk. Az apukám még ovis koromban írt a meséskönyvet, ami családunk mindennapi életét dolgozta fel. Ezt is nagyon sokat forgattuk a kezünkben. Talán a gyermekkori tapasztalásaim vezettek a hivatásom választásához. Az ELTE-n végeztem, mint óvónő. A gyermekirodalom kutatását választottam diplomamunkámnak, amelyben nagy segítségemre volt egykori tanárom, Daróczi Gabriella. Rávilágított arra, hogy mennyit számít a gyerekeknek a hallott, olvasott mese minősége, és mennyisége. Ez aztán a gyakorlati munkám során be is bizonyosodott. Az óvodai foglalkozások alatt is előszeretettel alkalmaztam a történetek könnyebb feldolgozása miatt a rajztehetségemet. Ebből is látszik, hogy a pedagógia és a képzőművészet jól kiegészíti, támogatja egymást.
– Egyfajta szavak nélküli kommunikáció?
– Az egyetem elvégzése után a nagycsoportos korosztály tanítását bízták rám. Nagyon szerencsésnek éreztem magamat, mert ezek a hat-hétéves gyerekek már fogékonyak voltak a módszeremre. Kitaláltam, hogy a régi emlékkönyvek mintájára rendszeresítsünk egy naplót, amibe a szülők, gyerekek egyaránt írhattak, rajzolhattak bármit. Ezek a képek sokszor hétköznapi eseményeket dolgoztak fel, de egyértelműen kirajzolódott belőle egy családrajz, vagy egy korrajz is. Láthatóvá vált, kinek mi a fontos, mit szeretnek, értékelnek az életükben.
– Hogyan kezdtél meséket illusztrálni?
– Gyerekkoromban is sokat rajzoltam, de a Covid okozta otthonlét alatt rendeltem magamnak egy olajfestékkészletet, és jelentkeztem egy felnőtteknek szervezett rajztanfolyamra. Elvégezve már tudatosan kerestem a lehetőségeket arra, hogy alkothassak. Úgy tűnik, hogy jövőre Kiskunfélegyházán is bemutatkozhatok az elkészült munkáimmal.
V. B.
