Gondolatok adventről, karácsonyról, szeretetről
Rónaszéki Gábor: Advent
Kora hajnal volt még, teljes sötétség odakint. Egy gyertyát gyújtottam meg a szobában, és a keletre néző ablak elé tettem. A gyertya fénye bevilágította a szobát. Hangulatos, szép fénye volt, bár gyengécske. A szobában maradtak még sötét zugok, ahová a gyertya fénye nem tudott behatolni, a gyertya imbolygó lángja pedig félelmetes, mozgó árnyakat rajzolt a plafonra. Amúgy minden szépnek és épnek tűnt.
Aztán egyszer csak megjelentek a felkelő nap első sugarai. Bevilágítottak az ablakon, s a szoba képe megváltozott. Lassacskán a sötét zugok eltűntek, mindent beborított a fény. A gyertya lángja már nem is látszódott, fénye, halványsága, jelentéktelenné vált. Csak a gyertyaszál körvonalai, mint valami sötét árnyék rajzolódtak ki az erős napsütésben. A falakon, a bútorokon megjelentek az ütött-kopottság jelei, a lemállások, a koszos foltok, a lepattogzott festék és a hiányzó, letört díszítő elemek tátongó csúnyasága. Minden élesen láthatóvá vált: a szép is, és a csúnya is.
Elgondolkodtam. Melyik a jobb? A gyertya fénye, vagy a Nap sugara? Melyik a jobb? Ha csak nagyjából és homályosan látunk, és azt hisszük minden rendben van; vagy ha a nappali világosság beragyog mindent, és láthatóvá válik, ami valóban szép, de láthatóvá válnak a hibák és a hiányosságok is?
Kétezer évvel ezelőtt Földre lépett a Világ Világossága. Jézus jelenléte beragyogta ezt a Földet. Megmutatta nekünk, hogy az önfeláldozó, igazi szeretet által széppé és értelmessé tehetjük az életet, de megmutatta azt is, hogy gyengeségeink, gyarlóságaink és bűneink miatt mennyire rászorulunk Isten irgalmas szeretetére és jóságára. És megmutatta, hogy Isten lehajolt hozzánk és kitárta felénk ölelő karjait.
Gyertyafényes, aprólámpás világban élünk. Kevesen akarják az igazi Fény, a Világ Világosságának megjelenését az életükben. Talán jobb a homály, ami sok mindent elfed – úgy gondolják. De igazi életet csak az tud élni, aki lát. Aki hajlandó szembenézni a valósággal és nekiáll kijavítani, leküzdeni hibáit, hiányosságait, bűneit.
Mennyivel értelmesebb és értékesebb lehetne az életünk, ha végre befogadnánk Őt, a Világ Világosságát, Jézus Krisztust. És mennyivel örömtelibb lehetne az ünnepünk, ha az valóban Jézus érkezéséről szólna!
Hajagos Gyula: Velünk az Isten
Mindannyiunkban él egyfajta idilli kép a karácsonyról. De miért szép a karácsony? Miért várjuk a karácsonyt? Mit várunk a karácsonytól?
Azt gondolom, hogy nagyon sok ember számára újra kell fogalmazni a karácsonynak az igazi tartalmát. Az igazi tartalom Jézus Krisztus születése. Az esemény, amiről akkor szinte senki sem tudott, mára kiderült, világtörténelmi jelentőségű volt: ez a kisgyermek a világ megváltója lett. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy születése egyben időszámításunk kezdete is.
Mindenkinek meg kell fogalmaznia magában, hogy ki számára Jézus Krisztus. Ha valaki az én számomra, akkor én örömmel készülök az ő születésének ünnepére. Ha pedig örömmel készülök, akkor biztos vagyok benne, hogy tényleg az igazi öröm ünnepe lesz az idei karácsony. A próféta, amikor Jézus születéséről beszélt, akkor megmondta a nevét is: az Ő neve Immánuel, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten. A karácsony a prófétai jövendölésnek a beteljesülése, miszerint velünk van az Isten. Ha ezt a valóságot tudjuk, akkor jöhetnek az életben megpróbáltatások, akkor is velünk van az Isten. Ő azért jött, hogy válaszokat adjon nehéz kérdésekre is. Segít nekünk a káoszban, segít nekünk a bizonytalanságban. Ezt kellene ünnepelni!
Ha ismerem az igazságot, és tudom, hogy mit akarok elérni, akkor teljes értékű az életem, és ezért legyünk hálásak Jézus Krisztusnak, aki eljött közénk!
Közös vacsora
Gyula és Gábor atyák évekkel ezelőtt vezették be azt a szokást, hogy egyik évben az Óplébánián, másik évben az Újplébánián találkoznak karácsonykor. Idén Gyula atya feladata, hogy szentestén elkészítse az ünnepi menüt, amit hatan fogyasztanak majd el az Újplébánián. A menüsorról egyelőre nem árult el többet, ez meglepetés szokott lenni a paptársaknak. A családi ünneplésre idén karácsony másnapján kerül sor, amikor testvéreivel és azok családjával találkozik.
Rónaszéki Gábor atya kérdésünkre elárulta, hogy az ünnepek alatt nincs lehetősége a családtagjaival találkozni, hiszen heten vannak testvérek, a testvérek unokáinak száma 45, a dédunokákkal együtt körülbelül 120 főnek kellene teríteni ahhoz, hogy mindenki ott legyen az ünnepi asztalnál. Természetesen az ünnep előtt és utána is bepótolják ezt a hiányt, de ahogy ő fogalmaz: az itteni egyházközség az ő családja. A szentestét paptársaival tölti, ahogyan évek óta hagyomány már.
