Luigi Calligaro emlékére…
Hogyan is kezdődött ez a fájdalmasan szép történet?
2001 februárjában szálltak le először a buszról az olasz futballista lányok edzőjükkel, egy mosolygós, vidám úriemberrel, hogy megmérkőzzenek a Móra Ferenc Gimnázium országos bajnok kispályás női labdarúgócsapatával. Ott és akkor a polgármesteri hivatalunk előtt kezdődött ismeretségünk Luigi Calligaróval (Gigivel), amely az elmúlt 20 évben életre szóló barátsággá mélyült. Felsorolni sem lehet azon eseményeket, felejthetetlen emlékeket, gyönyörű pillanatokat, amelyekben ne lett volna főszereplő, segítő, szervező, nagylelkű barát ez a Feltre-vellai polgár.
Maga köré szervezte azon lelkes barátait, akik mindmáig mozgatják a Feltre-kiskunfélegyházi kapcsolatokat. A Móra gimnáziummal kezdődött, a testvérvárosi okmányok aláírásával kapta meg a hivatalos pecsétet a két település barátsága és a Kiskunfélegyháza Tiszteletbeli Polgára kitüntetéssel végződött Luigi Calligaro nagyszerű tevékenysége.
Segítőkészsége nem ismert határokat, szervezte a félegyházi látogatók programjait, anyagi támogatásban részesítette a Móra gimnázium leány labdarúgóit, a Mórás bál állandó résztvevője volt, de mindenki, akivel Félegyházán csak kapcsolatba került, úgy érezhette, hogy barátja lett.
Városunk kitüntetését nagyon komolyan vette, egyre jobban kötődött Félegyházához. Fordítóprogramokkal a napi információkat nyomon követte, az itt zajló eseményekhez, rendezvényekhez hozzászólt, véleményt mondott, akár a legöntudatosabb félegyházi polgár. De mindvégig udvariasan, úriember módján. Ő volt az, aki a legteljesebben betöltötte a tiszteletbeli polgár címet.
Nagy műveltségű, a világra nyitott, széles nemzetközi ismeretségi körrel rendelkező, európai, de elsősorban olasz polgár volt, aki nagyon szerette és tisztelte a félegyháziakat.
Búcsúztatására az aprócska vellai templomban került sor, ahol Kiskunfélegyháza, illetve a Móra Ferenc Gimnázium hivatalosan képviseltette magát.
Itália ragyogó kék éggel „porcukros” vakító hegyormokkal, langyos idővel mosolygott a kis küldöttségre, mintha emlékezne Feltre fiának örök mosolygós, vidám alakjára.
A koporsót a feltre-i tűzoltók hozták a templomba, a gyászmise végén pedig a Vellai Dinamo sportolói vitték a halottas kocsihoz. A zsúfolt templomtérről kigördülő autó lassan eltűnt a vérvörösen lebukó nap utolsó fénysugaraiban.
Isten veled „Gigi” barátunk”!
Rosta Ferenc
