70 éve önálló település Petőfiszállás
A pogány világ után, mint azt az 1875-ben végzett ásatások tanúsítják, itt is elterjedt a kereszténység, mert István korabeli templom nyomaira bukkantak. IV. Béla idejében erre a területre is kunok költöztek, akik ekkor még nemzetiségi szervezetben éltek. Ferencszállás ebben az időben a hét kun puszta egyike volt. Ebből az időből eredhet a Ferencszállás név. A 1990-es évek végén végzett ásatások leleteiből a régészek feltételezik, hogy ezen a területen volt (a templom mögötti részen) a felvonulási vonaluk. Ennek egyik bizonyítéka a sok „kun” település is: Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa.
Az 1559. évi budai szandzsák összeírásában ismét jelen van Ferecszállás. Ekkor Kancsor ill Karancsor faluként emlegetik ezt a területet, amely dervis Bin Abdullah tímár birtoka volt. A jövedelem a defter szerint 4256 akcse. Ebben az összeírásban 24 fő szerepel. A török hódoltság alatt a kecskemétiek bérlete volt, mint a többi jász-kun puszta is. A pusztán állattartás folyt. Ebben az időszakban történt, hogy a török elől menekülők a templomhoz közeli kis forráshoz rejtették az oltáriszentséget. Ezután a pusztabeliek ide jártak imádkozni.
1690-ben a kecskemétiek Sőtér István vicekapitánytól kérik a pusztát 9 másik pusztával együtt. A kapitány engedve a kérésnek, engedélyezi a bérletet. 1689-ben Kecskemét 8 ezüsttallérért béreli a ferencszállási pusztát.
A Jászkunságot fegyverjog címén 1699-ben Kollonich érsek javaslatára 500 ezer rénes forintért felajánlják a Német Lovagrendnek, hogy ezzel is enyhítsék az udvari kamara pénzügyi gondjait. A lovagrend zálogbirtoként kapja a területet. A császári rendelkezés szigorúan jobbágysorba süllyesztette a Jászkunság szabad rétegeit, megszüntetve ezzel autonóm jogaikat. A jászkunok többször is tiltakoznak a császári udvarnál, de hiába. 1702. június 1-jétől a Német Lovagrend birtokjoga érvénybe lépett. 1702-ben Ferencszállás puszta értékét 3956 Ft-ra tették.
A jogaiktól megfosztott jászok és kunok csatlakoztak a Rákóczi szabadságharchoz. Az 1712-es országgyűlésen megfogalmazták: „A Jászkunság elidegeníthetetlen, lakosai visszahelyezendők szabadságukba, kiváltságos helyzetükbe.” 1713-ban újra Kecskemét bérli a pusztát.
1745-ben a redempcio (a föld pénzen való megváltása) idején Félegyháza 7000 forintért váltotta meg a területet. A redempcióra Mária Terézia adománylevele alapján került sor. A terület részben közlegelő, részben a lakosok között fölosztott föld. Ily módon Ferencszállás 1745-től 1952-ig Kiskunfélegyházához tartozott. Ez a térség évente több, mint 5000 marhát hajtott a Bécsi vásárra.
1791-ben egy nyáját őrző pásztor nagy fényességet látott a forrásnál. A fénysugárból az áldást osztó Szűz Mária alakja bontakozott ki. A hír gyorsan terjedt a pusztán, s egyre többen egyre nagyobb tömegekben zarándokoltak a forráshoz. A zarándokok keresztül jártak egy gazda vetésén, aki mérgében betömette a forrást, amely azonban még nagyobb erővel tört föl. Az események hatására még több látogató érkezik, annak ellenére, hogy az egyház kezdetben betiltotta a körmeneteket. Végül 1863-ban engedélyezik a zarándoklatokat. Innen ered a Szentkúti kegyhely története. Mind a mai napig nagyon sok ember látogat el ide, hogy kifejezze Mária iránti szeretetét, hogy elmondhassa kéréseit, fájdalmait, hogy megnyugvást keressen a Szent Szűz oltalmában. A település főbúcsúja pünkösdkor van.
Az 1848/49-es szabadságharcból nincsenek ferencszállási adatok, de Félegyháza lelkes „negyvennyolcas” város. 1854-ben bekapcsolják Ferencszállást a vasúthálózatba. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye millenniumi monográfiája szerint Ferencszálláson a lakosság nagyobb része földművelő, sokan a tanyai gazdálkodást űzik. A vasútállomás épülete helyi védelem alatt áll. A század vége felé 1875-ben kápolnát építenek, fölújítják a templomot, 1875. A Skapuláré kápolnát a millennium tiszteletére adják át, amelyben Mária szobra található.
Félegyháza határában ekkor nagy uradalmak nincsenek. Az 1900-as évek elején Endre Zsigmond a legnagyobb birtokkal rendelkező. A „Méltóságos Úr” földjén igen sok szegény cseléd és zsellér dolgozott. A kiskunfélegyházi szolgabíró nagy érdeme volt a térségben, hogy munkát adott az itt élőknek, emellett az Endre-kúriában gyulladt ki először a tanyai sötétségben fellobbanó gázlámpa.
1940-ben Pálos szerzeteseket telepítenek Ferecszállásra, ettől kezdve hívják a községet Pálosszentkútnak. (Sokan még ma is így hívják, így ismerik a falut). A templom környéki terület hivatalosan is visszakapta ezt a nevet. A II. világháború alatt sokan elmenekültek erről a területről. A német megszállást 1944 őszén szüntették meg a szovjet csapatok, de az orosz katonák jelenléte legalább olyan félelmet keltett az emberekben, mint korábban a németeké.
1945-ben földet osztottak, majd megindult a termelőszövetkezetek megszervezése. 1948-ban Mindszenty hercegprímás egy új templom alapkövét rakta le , amely azonban nem épült meg a politikai élet változásai miatt.
A terület többször elnéptelenedett, először a bronzkorban, később a török megszállás idején, mégis idővel újraéledt. Ami az itt élők életét lényegesen befolyásolta az a föld és a mezőgazdaság szeretete, a tevékeny tenni akarás.
A következő fontos dátum 1952. január 1. Ekkor lett Petőfiszállás önálló község, s így 70 éve viseli ezt a nevet. A nevet Mezősi Károly híres Petőfi-kutató ajánlotta a helyieknek. A névválasztást az indokolja, hogy a ferencszállási pusztán volt a Petrovics-család bérelt legelője, kaszálója, amit Félegyházától bérelt a mészárszék (Hattyúház) üzemeltetéséhez. A gyermek Petőfi Sándor valószínű itt ismerhette meg a széles rónaságot, amit oly sokszor megénekel verseiben:
„Itt születtem én, ezen a tájon,
Az alföldi szép nagy rónaságon”
