Ahol a múlt tárgyi emlékei mesélnek
Képgaléria
Vendéglátóm avatott kezekkel válogatta ki azokat a dokumentumokat, köteteket, amelyeket számomra a legizgalmasabbnak gondolt. Így például a levéltár legrégebbi iratát, egy 1743-as bőrkötéses könyvet, ami a kiskun kapitány jegyzőkönyve volt. Ránézésre engem egy vajákosember varázsigés kötetére emlékeztetett csodás rajzaival, gyöngybetűkkel íródott oldalaival. De, mint kiderült, még ennél is súlyosabb titkokat őriz évszázadok óta: többek között gyermekgyilkosságok, lopások, csapodár asszonyok titkainak részletei és a kirótt büntetés leiratai bontakoznak ki a lapokon.
A következő megsárgult lapú kötet, amit a kezembe vehettem, a Félegyházi Közlöny első példányszámait tartalmazta. A sorok között a város történelmének és itt élő generációk sorsának epizódjai elevenednek meg: neves, azóta akár feledésbe merült emberek gyászhíreivel, kacér, máskor mulatságosan hivatalos hangvételű társkereső rovattal, és persze hirdetésekkel. S lám, nincs új a nap alatt: a hölgyeket már akkor is az örök fiatalság ígéretét hordozó elixírekkel ostromolták…
Tovább időzve a múlt pillanataiban, a levéltári titkok avatott ismerője a városháza építészeti tervdokumentációját terítette elém. Itt még a megvalósultnál alacsonyabb volt a torony, hiszen Félegyháza patinás, mindannyiunk számára különösen kedves épülete végül Morbitzer Nándor által újratervezve nyerte el végső formáját. Előkerültek az első fotók is az épület belsőjéről, amelyek az aulát még puritán fehér falakkal örökítették meg.
Levéltári tartózkodásom legmegindítóbb pillanatai közé tartozott, amikor kezemben tarthattam Móra Ferenc iskolai anyakönyvét, vagy a város eredeti, fából faragott viaszpecsétjét. Holló László politikus, újságíró gyászjelentése ugyancsak különösen mélyen hatott abban a környezetben, eredeti formájában. Kőfalviné Ónodi Márta szavai nyomán az irodalom, a művészettörténet és a történelem tárgyi emlékei egyszerre valóságossá és kézzelfoghatóvá váltak.
Eközben megtudtam, hogy milyen rendszer szerint csoportosítják a bekerülő dokumentumokat, és hogy nemcsak a papíralapú okmányok tartoznak az irat kategóriába, hanem minden, aminek van melléklete, vagy címzettje. Ez lehet akár egy textilminta az eredeti drapériákból, esetleg kép, újság, vagy akár egy plakát is.
Elhangzott az is, hogy a máig működő rendszer több évszázados múltra tekint vissza, és hogy valamikor – az adóhivatalhoz, vagy az árvaszékhez hasonlóan – a közigazgatási rendszer része volt a levéltár. Mi több: amikor a hivatalnokok beiktatási ceremóniáján a jegyző megkapta a város kulcsát és pecsétjét, az eskü szövege a levéltári anyagok megóvására is kitért. Nem csoda, hiszen az itt őrzött anyag felbecsülhetetlen és pótolhatatlan érték. Ma már nem a jegyző felel a levéltári értékekért. Minden egység a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára fennhatósága alá tartozik.
V. B.
